Napi tavasz

Kezdem érteni, miért írnak az emberek titkos naplót. Tegnap egy alvó blogban kutattam az első Biedermann sejtés után. Nagyon érdekes, biztonságos érzés volt ez most; olyasmi, mint amikor az ember egyedül van egy könyvtárban, és azt a könyvet nyitja ki, amelyiket akarja, nem szól rá senki.
Na most ettől függetlenül nem írok naplót, pedig amilyen ütemben felejtek ... Másrészt viszont van ez a privát elképzelésem a felejtésről is - hogy nyilván nem véletlenül felejt el az ember dolgokat. Csak kár azért a sok érdekes emlékért. Illetve az emlék sokszor megmarad, nem is az, csak másképpen, mert minden a mostból értékelődik át, értelmeződik. Nem az eseményre, hanem az akkori énre akarnék emlékezni.
Jut eszembe (szerda van), ezer éve nem beszéltem Mihállyal. Remélem, hétvégén ráér sétálni egyet a tó körül vagy valami. Vagy esetleg tényleg elmegyünk kirándulni egy fél napra TSB nárciszmezejére jövő szerdán.
Más. Tegnap arra aludtam el, hogy új szerkesztőtársunk lett a Gitten, aminek nagyon örülök, majd olvassátok, ha lesz időtök. Festészet, művészettörténet szakirány, ha jól látom. Reggel viszont arra ébredtem, hogy több, mint négy éve vagyok moly. Ez eléggé meglepett. Mindig meglepnek ezek az évfordulók, de most nem tudom, a négy év az sok, vagy kevés. Mindegy, Tegnap írtam pár sornyi beszámolót a Pannonhalmi Szemle lapbemutatójáról (KATT).
Közben lassan olvasok, illetve inkább sehogy. Az e havi olvasóklubot is kihagyom a ballagás miatt. Szomorú, hiányoznak az olvasások és a társaság is, ráadásul talán nem is lesz idén több találkozó, mert júniusban már eléggé szanaszét van mindenki.
Ma zöldnap van a suliban, a kicsikkel dolgozatot akartam íratni, de elengedtem a dolgot. Ezen a héten nem sok értelmes dolgot tanítottam, hacsak azt nem, hogy őszinte kérdésre őszintén illik válaszolni (ezzel nagyon megleptem egy tanítványom), meg hogy nem lehet mindig mindenhez, a körülmények mérlegelése nélkül ragaszkodni. Ez van, ez egy ilyen hét. A jövő hét meg pláne ilyen lesz a vizsgák miatt.
Más. Tegnap végre sikerült bejelentkeznünk anyámhoz, és ebből az alkalomból együtt voltam a három gyerekkel. Talán először a költözés óta. Mármint először voltunk csak így négyesben, és először volt alkalmunk egy kicsit beszélgetni. Nagyon jó volt, még akkor is, ha az elhangzott mondatok nem voltak kifejezetten kellemesek. Igazán büszke vagyok rájuk, mert nagyszerű emberek mindhárman. Okosak, empatikusak, és most megint azt éreztem, hogy minden szar ellenére, ami történt, meg történik velünk, mi egy család vagyunk. Öröm, na, és mivel a ballagás utáni kis együttlét nyilván borzalmasan kínos lesz, és hülye kérdések lesznek, meg hülye helyzetek,  ezért a tegnapi pillanatokat raktározom el magamban,
A kislány kamaszodik, lázad. Ezt amúgy elég szórakoztató figyelni, de szeretnék támasza is lenni, meg nyilván muszáj kijelölni valami határokat, amihez viszonyulni tud. Mindeközben a nagyfiú lassan vizsgaállapotba kerül. Jó lenne valami relaxációs technikával felvértezni,  és jó lenne nekem is meditálni olykor. Mondjuk ha kapnék fizetést addig, akkor vasárnap délután. A rengeteg tanítást nem bánom amúgy, csak kár, hogy pont jógázni nem jutok el.
Más nincs. Ballagási készülődés van, lehet, hogy átjön TSB is, főzünk sütünk együtt. Persze Emmának is örülnék, de tudom, hogy neki is sok a munkája.
Aludjak majd valamikor nagyon sokat. Egyébként tavasz van, vetődnek az árnyékok a házfalakra..