Blokkok

Nem vagyok nagy tudója a gyógyításnak, se a test bajaihoz, se a lélek bajaihoz nem értek pontosan. Megérzéseim vannak mindkettővel kapcsolatban, és ha az ember a saját testére és lelkére néz rá, az érintettség okán, az intuitív öngyógyításnál többre talán nem is képes. Esetleg csak nagyon kevesen.

Ezen a héten sokat szenvedtem a mindenféle gyógyulási folyamatokkal. Azt képzelem egyébként, hogy ez, főleg a lélek gyógyulása, de talán a testé is, a rendrakáshoz hasonlóan előbb nagyobb káoszt eredményez, mint a kiinduló állapot, mert első lépésként a felszínre kerül elég sok szar a lélek akkurátusan bevarrt és ágy alá tuszkolt huzataiból. Én legalábbis ezt gondolom. Na most hogy a jóga vagy a masszázs ennek az előrángatásnak az okozója (vö. blokkok oldása a testben, illetve a lélekben), azt nem tudom, talán mindkettő, és bármennyire is ideje ezeken a dolgokon túljutni végre, a környezetemnek most tényleg nincs velem könnyű dolga. Elsősorban persze szegény BH szenved rengeteget a sok ambivalens érzéstől meg gondolattól, amit rázúdítok, de a barátaimmal sem tudok önfeledt együttléteket produkálni. BH nagyon türelmes és nagyon elfogadó velem. Ennél többet ember embertől talán nem is kaphat. 

Egyelőre azért elég tanácstalan vagyok, ebben a helyzetben mi volna a helyes út, talán csendben kellene maradni, hallgatni kellene, egyedül lenni sokat, meg sírni amennyit csak lehet, és nem másokat terhelni a saját lélek kínlódásával és gyógyulásával. A betegnek lenni nehéz, de gyógyulni se olyan marhára könnyű dolog. Fáj is, sokszor jobban, mint a betegség maga.

Ettől függetlenül bizakodom. Ahogy végül a lakásban, úgy a lelkemben és a testemben is rend lesz egyszer: nett dobozokba, polcokra rendezett érzelmekkel és emlékekkel, nem  pedig ágy alá gyömöszölt lomokkal lesz tele az életem.

Azt nem tudom, hogyan jutok odáig, hogyan nem rombolok le magam körül mindent, de igyekszem. Kell hozzám türelem, de jó lesz a vége.