Konstans

Amilyen könnyűnek tűnt a gondolat, hogy nyár lesz, meg szabadság, valójában olyan nehéz. Nem tudom megmondani, miért. Hogy bennem vannak még a súlyok, csak már az ellentartás engedtem el, azért ez a nehézlégzés, vagy teljesen más oka van, a fene se tudja. Talán hogy nem lehet, nem szabad, nem tanácsos elfelejteni, hogy az élet nehéz, nem lehet engedni a tartásból még akkor sem, amikor pedig már jó volna: nincs pihenés.

Mostanában aludni vágyom, főleg délután, csak nehéz megmondani, miért. Este, lefekvés után, nagyjából fél percig teljesen össze-vissza ver a szívem. Ezt délután nem tapasztalom egyáltalán, talán ezért. Vagy amiért apám is, gyakran, a halála előtt, édesen aludt délután. "To die, to sleep." Kedves párhuzama a világ költőinek. Felkészülés a hangulatra.

Más. Masszőrnél voltam tegnap, A lelket is, meg a fájdalmak egy részét is kimasszírozta belőlem. Ott ült a lélek a kis fonott kanapén, és nézte a testet. Érdeklődve, nem rosszallóan. Vonakodva költözött vissza. Megyünk még, hosszabb időre, legyen a léleknek egy kis szabadulása.

Fejfájással indultam ma neki a napnak, nyilván a tegnap esti szorongás miatt. Azt figyeltem meg, a szorongás vékony ujjai közé szorítja az ereket. Elég kellemetlen, akár a nyaki erekről, akár a koszorúerekről van szó. Szorult helyzet. Érzem a fülemben is.

Végül megkaptam a regényfordítást. Nem voltak kétségeim ugyan, meg lehet, hogy jobb lett volna, ha nem, már a pihenés szempontjából, de ha már a sorsra bíztam, akkor elfogadom. Lásd első bekezdés.

Más nincs. Lehet, hogy ma lekvárt főzök. És elhatároztam, hogy körülszigetelem a kádat. Azt képzelem, ez nem olyan bonyolult, mert megnéztem róla egy oktatófilmet a youtube-on. A youtube-on minden egyszerű. Még az élet is. Igazából viszont minden bonyolultabb. Csak a semmi állandó.