Rend

A nyár a rendrakás ideje. Persze nem jól van ez így, minden évszakban cél kellene legyen a rendrakás, de tanév közben egyelőre nehezen megy az ilyesmi.

Persze egyszerre nem jutok messze ebben a hőségben, apró lépésekben haladok a jól takaríthatóság, a minimalizált kacatmennyiség, a nem használt dolgoktól való megszabadulás felé. Vannak nehézségeim, például, hogy nem bírok egyszerre sokáig pakolni, mert a pakolás első lépcsője a káosz, amiben viszont hamar elvész a motiváció. Nagyjából tíz perc után. Úgyhogy kis lépésekben haladok, minden nap rendet teszek egy szigeten. Talán így kitartok a teljességig.

Tegnap az ötletekről olvastam Szívnél, hogy fontosak-e az ötletek mondjuk az íróknak, és hát fontosak. Meg nem fontosak. Ez is olyan, mint az élet általában, hogy mindenkinek más jön be. Van, akinek az élete csupa ötlet, másoké esetleg semmi újdonság. Aztán ennek végtére is semmi jelentősége nincs se boldogság, se hasznosság, se életminőség, se emberség tekintetében. Titkok vannak. Igazából nem tudunk semmit.

Más nincs, tetszik, hogy most pár napig nincs munka, nincs nagyon szigorú időbeosztás. Hát ezt is megértük, erre figyeljünk fel, hogy ez most meglepő módon pozitívumként tűnik fel. Igaz, vannak nyomasztó, hülye, halogatott feladatok, mint például a székek áthúzása, bútorszerelés, zárszerelés, zárcsere. Marhaságok, tudom, de a rendetlenség mellett a működésképtelen dolgok is nagyon meg tudják keseríteni az ember mindennapjait. És kell egy akkus csavarhúzó is.

Tegnap megnéztem a Katlan programját, sok jó mindenféle lesz. Például Barabás Lőrinc.