Súlytalan

A lehetőség szebb, mint a megvalósulás, de súlytalanabb is. Tét nélküli. (EP)

Tegnap volt az első szabadságnapom, de a nyár súlytalan, lehetőségekkel teli idejének még ma is csak az árnyékát érzem. Tegnap a mérhetetlen fáradtság üldögélt a mellkasomon, ma... ma nem tudom. Egy kis szomorúság, az elcsigázottság bőrre kozmált maradéka, újabban tornyosuló és régről halogatott feladatok, és a forróság sziámi ikerpárja, a semmi. Lehet, hogy minden tenni akarásom kiizzadtam az elmúlt napokban.

Ez a semmi nem azonos persze az édes semmittevéssel, ez egy amolyan negatív semmi, amaz meg pozitív. A nulla a világ határán él, reggelente kedvtelve dúdol, később könnyek közt mosogat, tévéje nincs, csak könyvei, olykor mélyen és jól alszik, máskor álmatlanul forgolódik. A padlón fehér krétával húzott vonal. 

Talán kellene egy hét, amikor nem csinálok semmit. De tényleg semmit. Milyen kár, hogy ez is egy megoldhatatlan feladat, mint annyi minden más az életemben.

Más nincs. Tengerre vágyom, hosszú sétákra homokos-sziklás partokon, a sirályok hangjára, csendes beszélgetésekre ismeretlen emberekkel, és sok szélre, ami kifújja a fejemből a szomorú, magányos gondolatokat. Meg egy függőágyra persze, hogy a talpam ne érje a földet egy ideig.