Bergmann-terápia

Az biztos, hogy a reggeli séta használ leginkább a démonok ellen (aka Bergmann-terápia), de ha reggeli séta nincs, az esti sem rossz. Kint voltunk a tónál tegnap TSB-vel, és azt hiszem, mindkettőnknek nagyon jót tett a beszélgetés is, a víztükör is, a madarak is. Ahhoz képest, hogy szombat délután volt, alig volt kint valaki. Még a pihenésnek is uborkaszezonja van vagy mi.
Szeretem ezt a tavat minden évszakban. Olyan ez nekem, mint Monet-nak a roueni székesegyház, bárhányszor lefotózom, annyiszor más. Minden napra van másik arca. Bár minden nap nem megyek ki, mert ahhoz messze van, de kicsit sajnálom, hogy nem lakom a közelben. Akkor meglesném minden hajnali fényét és árnyékát.
Más. Nagyon nyár lett megint, meleg van, de igyekszem nem bekapcsolni a légkondicionálót. Drága is, meg mesterséges is, csak hát meg lehet főni a panelban. Végre egy nap, amikor nem megy a légkalapács. Csodálatos a csend, pedig nincs is csend. Panelcsend van. Valahol vinnyog egy kutya, leesik egy féltve őrzött tányér, ordítoznak. Későn kelők rántottájának illatát hozza a szélé, a szomszédban egy lelkiismeretes asszony húst klopfol. Ha másért nem is, a messzebbi húsklopfolás, meg a távolabbi rántotta miatt vágyom egy kis kertre. Meg hogy reggel ki lehetne ülni nyáron. Meg más évszakokban. Lehet, hogy mindig kint ülnék, aztán előbb-utóbb odafagyna a seggem a székhez.
Más nincs, akartam venni egy bikinit, de nem kaptam, mert méretileg nem volt támogatva a felsőtestem. Mondjuk olyan is volt, hogy volt elég nagy melltartó, de nem volt hozzá bikini alsó egyáltalán. Mármint egyik melltartórészhez sem. Az eladó széttárta a karját, hogy előfordul, hogy csak felsőt vagy alsót kapnak. Az alsót még csak értem, monokini ugye, de ha alul nincs semmi, akkor felülre minek? Ki érti ezt...
Ma családi nap, de este befejezem Esterházy Muciját. Most nem mondok erről semmit. Kedden elutazom. Utálom a vonatozást, mégis örülök. Ez is egy mellékdal. Flowers in my hair.