Sokvilág

"Istennek és a multiverzum teóriának egyaránt attribútuma a végtelenség, mint olyan, tehát egyáltalán nem biztos, hogy okvetlenül tévedünk, ha arra a kérdésre, hogy „Mit csinál Isten, amikor nem a természeti állandókkal szöszmötöl?” azt válaszoljuk, hogy épp Izabella nappalijában kávézik."

Sok világ van, és minden jövő lehetséges - mondja a kozmológusok egy része. Ez azt jelenti, hogy nem csak a múlt ágazik sokfelé, és aztán fut tovább ezer lehetséges szálon, de a jövő is. A világ, a kvantumvilág,  lehetséges világok billiárdjaiból áll, melyben minden időpillanatban szétkapcsolódnak a lehetőségek, mégis mi benne az egy vagyunk, az örök, aki az adott időpillanatban saját miriádnyi apró kvantumrészecskéjének szüntelen egymáshoz való ütköztetésével saját maga számára egyetlen egyre csökkenti a lehetséges univerzumok számát, és megteremti az önmaga számára ismert világot.
Isten (és Istenen tényleg ne a nénit vagy a bácsit értsük, aki a nappalimban kávézik, hanem az univerzum végtelen és részrehajlás nélküli bölcsességét vagy mijét) és az ember között talán ez a lényeges különbség: az ember az egy világot valósítja meg, Isten a végtelen sokat. Ha arra gondolok, a sokvilágban minden lehetséges, kívülről nézve minden ugyanolyan valószínű és ésszerű, akkor ez számomra megnyugvást jelent. A sokvilágban ugyanis nem lehet hibázni.
Kozmológiai szempontból egyébként az ember a maga egységében különleges jelenség - kapocs a minden lehetségest magában hordozó kvantumvilág és a végtelen világok buborékfürdőjében ázó univerzum közt. Az ember, mint a cipzár feje; összehúz és szétválaszt.
A motiváció ismeretlen, a miértre nincs igazi válasz. Miért az az egy, miért nem egy másik? Mi az akarat mindezek mögött? Egyáltalán van-e akarat mindezek mögött? Ha majd a kozmológusok erre ráérnek, talán megfejtik ezt is, de az is lehet, a mindenség számára már a kérdés is értelmezhetetlen.
Szeretem, hogy sokvilág van mögöttem, és sok világ van előttem. Ha választani nem is én választok közülük, elképzelni mindig el tudok egy boldogat.
Ebben a boldog világban értelmes eberek élnek, csendesen beszélgetők, türelmesek és lassan élők, itt van egy kertem, ahova mezítláb lehet kimenni reggel egy bögre kávéval, és ahol csendben olvashatok a diófa alatt míg egy szerető ölelés vissza nem csábít a házba. Nyilván van egy ilyen buborék is ebben a nagy kozmikus habfürdőben.