Születésnapodra

Van olyan, hogy sokáig dilemmázom egy bejegyzés előtt, mert akármennyire is szeretem a szavakat, attól tartok, majd nem lesznek elég jók a mondatok, majd nem tudják visszaadni azt, amit igazából le szeretnék írni.
Sok évvel ezelőtt találtam magamnak két barátot. Az életben biztosan nincsenek véletlenek, de nem tudom megmagyarázni, néhány évnyi közös munka után miért érezték hirtelen úgy, elférek a barátságukban is. Azóta, most már lassan tíz éve, egyetlen pillanatra sem ingott meg bennük a bizalmam.
Vannak néhányan, akik nem egyszerűen hiányoznának az életemből. Nélkül értéktelenebb ember lennék, mert sok dologban meghatározták azt, aki ma vagyok. Szeretem őket. Akkor is szeretem őket, ha eltávolodunk egymástól, mert nem a távolság a fontos, hanem hogy léteznek valahol a világban. Mégis, semmihez sem hasonlíthatóan teljes az a barátság, amikor az ember nem csak lélekben, de fizikailag is közel érezheti magához a másik embert.
TSB nagyon fontos nekem. Tudom, hogy sok fejfájást, néha keserűséget, de talán ugyanannyi örömet is okoztam neki az elmúlt években. Emlékszem, amikor Amerikában voltam, miattam tanult meg skypeolni, rendszeres és kritikus olvasója minden képernyőre vetett szavamnak, pedig igazából beszélgetni szeret velem. Bárcsak elég jó ember tudnék lenni, hogy megszolgáljam ezt az odaadó barátságot.
Isten éltessen még nagyon sokáig!