Üzemszüneti pont - Szabadságértesítő

Reggel nyűgös voltam. Ennek számtalan oka volt, többek közt a meleg, aztán meg a meleg és a hivatalok kombinációja, ami halálosan pontos képet fest a mai magyar valóságról. Olyan a hivatal, mint az ország: csilli-villi, eutámogatott, légkondícionált, pálcikavékony barbihosztesszes, ahol pittyegnek a hívószámok rendületlenül, aztán nem történik semmi, mert jaelnézést, ma pont nem működik a rendszer. Ha nem lett volna ilyen melegem, cinkosan összekacsintottam volna a gyűrött ügyfélszolgálatos rabszolganővel. De melegem volt.
Na mindegy, ma csak azért is elintéztem még egy papírt, aztán a tegnap letakarított laptopot elvittem szervizbe, előtte még elmentem jógázni, meg piacra is. Utóbbit TSB-vel, mert tegnap még jó ötletnek tűnt, hogy ma hajnalban bevásárlunk ezt-azt, de bevallom, csak kóvályogtunk a már reggel dögszagú piacon, és nem jutott eszünkbe semmi okos. Hát így. A jóga egyébként jó volt, most leszámítva azt az apróságot, hogy nem bírtam a gyakorlatok közben rendesen koncentrálni, a lazításba viszont konkrétan belehorkoltam. Ebben a hónapban minden reggel megyek, amikor itthon vagyok, hátha ettől is élhetőbb lesz egy kicsit az életem, mert egyébként meg elég gyakran érzem azt, hogy teljesen indokolható reakció lenne erre a világra, ha sikoltozva rohangálnék az utcákon. Jó, ezt még reggel írtam, azóta jobban lettem, mert lassan tényleg kezdem elhinni, hogy itt a szabadság.

A közgazdaságtanban van az  a kifejezés, hogy üzemszüneti pont. Leegyszerűsítek és pontatlan lesz, amit mondok, de ez nagyjából az a pont, ahol jobb, ha abbahagyod az egészet, mert ha még ennél is szarabbul csinálod a dolgokat, innentől fogva gyakorlatilag kizárólag veszteséget termelsz. Ez van most itt, innen engedem el ezt az egész nyüves tanévet, meg egy elrontott házasságot. Menjen akkor most minden és mindenki, aminek és akinek mennie kell. Sőt holnap reggeltől én is, pontosabban mi is elutazunk innen.
Idén a Terasz teljes időtartamára távolságtartó kérést kaptam mindenféle internetes tevékenységgel kapcsolatban, tehát bejegyzés itt legkorábban esetleg jövő szombaton lesz. Nem bánom, ideje van a kevés impulzusnak, a könyveknek, a csendnek, a gondolkodásnak, a beszélgetésnek. Menjetek ti is, hallgassátok reggelente a madarakat, igyátok a kávétokat, és beszélgessetek azokkal, akik veletek együtt ébrednek. Ígérem, én is ezt fogom tenni.
Ha megjöttem, lesznek majd képek, és lesznek gyönyörűen őrült mondatok, meg világmegváltó gondolatok a Teraszról. Mert azért van, ami még az én életemben is állandó.