A levesről

Nem szeretek enni. Na most ez nem azt jelenti, hogy nem szoktam enni, hogy szörnyen le vagyok soványodva vagy hogy nem érzem, ha valami finom, és ennek nem tudok örülni. Nem biztos, hogy jól el tudom magyarázni, de olyasmi ez, hogy inkább csak kötelességemnek érzem az evést. Olyan kötelességnek, amit nem illik elhanyagolni. Különösen nehéz élethelyzetekben.
Aki gyerekkorában nem szereti meg az evést, talán sosem lesz gourmand. Gondolom, köze lehet mindennek ahhoz, ha valakit aggodalommal telve etetnek, ha az evés szorongásra ad okot, vagy ha túl gyakran elhangzik, hogy egyél már édes gyerekem.
Nem szeretek enni. Szeretem az ételek ízét, de az evés mint tevékenység, untat. Vág, rág, lenyel, életben marad. Ebben mi a jó, mi az élvezet? Akit nem tanítottak meg enni rendesen, az ilyen.
A hiábavaló ételek sorából azonban egy étel mégis kivétel, és ez a leves. A leves jó, a leves meleg, a levesnek van értelme, célja, összeköttetése az Isteni szándékkal, mindennapi levesünket, Uram, add meg nekünk.
A levesben, azt hiszem, az a legjobb,  hogy sokáig fő. Gyorsan levest főzni az Úr megcsúfolása, és ellentétes a tizenegyedik parancsolattal (levesed gyors lángon ne főzd, zöldségeid rostját hirtelen ne roncsold).
Én minden lassan főtt levest szeretek, mert azokba szép lassan bomlik bele a zöldségekből és/vagy a húsból a nap és a föld ereje. Tegnap egyébként pont ezt mondta a lassan főtt rizsről Claire, hogy a tápanyag akkor hasznos, ha lassan oldódik ki. Ezért kellene főzni a zabpelyhet, nem csak leönteni forró vízzel, ahogy én csinálom. Hát igen. A zabpehely is csak kötelesség.
Zsidó penicillin, mondta L, amikor Amerikában elém rakta a húslevest, ettől meggyógyulsz, mondta anyám gyerekkoromban a vasárnapi levest a tányéromba merve, ez most jót fog tenni, mondta az amszterdami táncterapeuta, amikor elém rakta a sűrű zöldséglevest az apró kifőzdében. Emma meg már nem is mondott semmit, mit mondana egy Kis Buddha, csak főzött nekünk gyömbéres sárgarépakrém levest. Hát így. A leves gyógyít. Aki másnak levest ad, főz vagy éppen vesz, visszavonhatatlan, gyógyító szeretetet ad.
Pénteken kaptam egy csésze sűrű, forró, terápiás húslevest. Azóta, ha van időm ebédelni, minden nap eszem levest. Sőt kedvet kaptam leveseket főzni.