Még akkor is

Ha tehetném, ha lenne ilyen gomb a neten, idén letiltanám a Karácsonyt. Unfollow Christmas. Ja, tudom, ez így adventben, a szálldosó angyalkák, meg a hangszórókból kiömlő túlédes dalok mellett durva, és az én szívemet is át kellene, hogy járja a szeretet, de nem járja. Amúgy se nagyon várom a kisjézus eljövetelét, maximum a másodikat, valami lángoló karddal, ha kérhetem, hadd kaszabolná már le a gonoszokat. Megmondom őszintén, ha közben engem is lekaszabolna véletlenül vagy direkt, az se érdekelne.
Hát ilyen nyomorúságos kis napok ezek, sötét van, az eget se látni, marad a világ képernyőbe sűrítve - színes, szélesvásznú hamisítvány.
A hit foglalkoztat. Hétköznapi és nem hétköznapi értelemben is. Kinek hisz el, aki hisz és mit? Mindenkinek mindent egészen? Senkinek semmit egy cseppet sem? Hol a józanság a naivitás és a cinizmus közt? Se naiv, se cinikus nem akarnék lenni, de nem vagyok könnyű helyzetben, mert egyrészt hajlok a naivitás felé (vö. hajszín), másrészt ez a kupleráj, ami körülvesz, csak a cinikusokat hagyja életben. Nyilván van erre egy matematikai kifejezés vagy törvény. De minimum egy sejtés.
Tervezgetem az ünnepet, közben vigyázó szemeim Bartisra vetem, hogy akkor majd feldíszítem a fát (milyen fát a hova????), felveszem a fekete ruhám, és azért csak meggyújtom a gyertyákat. Óvatosan, fel ne találjam gyújtani ezt a kócerájt. Persze nem, nem így fog kinézni a dolog, nem ilyen elegáns és határozott szomorúsággal ünneplek majd, ahogyan az anyákat haláluk után elképzelik a fiaik. A valóság ennél kevésbé romantikus, a délutáni ünneplés után szenteste egyedül leszek itthon. De nincs gond, majd lefekszem a földre és nézem a karácsonyfa fényeit, mint gyerekkoromban, amikor azt terveztem, hogy felnőttként mindig derűs és fényes ünnepeim lesznek. Félre ne legyek értve, ezerszer inkább ez, mint még egy hazug ünnep.
Szoktam néha kérdezni a diákjaimtól, amikor nyafognak, hogy ígérte-e nekik valaha valaki, hogy mindig jó lesz az életben. Most már értem, miért néznek rám ilyenkor olyan jól kitapintható gyűlölettel. Az ember abban szeretne hinni, hogy jó élni. Még akkor is, ha rossz.
Közben meg nem is nagyon derül ez ki.