Fölöttem

"Van neked fölötted?"
Nemes Nagy Ágnes

Fölötte talán mindenkinek van, akinek nem lett oda a hite egészen, és abban a fölöttben néha angyalok cikáznak fel és alá, kergetőznek a sorssal, vagy unalmukban sört isznak, hogy estére békében lerészegedhessenek.
Azt olvastam valahol, nem tudom, le is írtam-e már, vagy csak gondoltam, hogy le kellene, hogy aki szomorú, annak mindig az eget kellene néznie, sosem a földet, nem szabadna a lába elé bámulni folyton.
Bartis a keserű embert nem tartja semmire. Igaza lehet, mert aki nem tud örülni, annak a fájdalma sem ér semmit. Ezt is ő írja. Hát én nem akarok keserű ember lenni.
Most akkor a keserűség ellen nézem az eget, nem nézek a lábam elé a mocsokba. Szép az ég. Ma koszos, szürke csíkokat húztak rá odafönt az angyalaim, az Úr meg, hogy büntesse a másnaposságukat, hófehér fénnyel világította be hozzá az eget.
Az én fentemben  persze borostás és halálosan fáradt angyalok laknak, akiknek nehezére esik a koránkelés, meg a hétfő reggel, de mivel zenész mind, legalább az öröm nem. Állítólag néha káromkodnak is. Én kedvelem őket.