Például

Például Sharon Jones. Ez a csodálatos nő minden nehézséget és betegséget meghazudtolva él és énekel. Amilyen kicsi, olyan sok benne az életerő. Gondolom, nem egy angyal üldögélt az ágy mellett, amikor született, hogy vigasztalás lehessen azoknak, akik néha elveszítik a reményt.
A világ olyan, amilyen. Karácsonykor se nagyon más, talán csak többet eszünk, bár ez sem igaz mindenkire, van, aki ilyenkor is alig. Szeretném azt hinni, hogy annyiban azért mégis más ez a pár nap, hogy az emberek ilyenkor többet énekelnek és többet játszanak. Így kellene legalábbis.
A tegnap este amúgy jól sikerült, bár nem maradhatott ki belőle anyám patetikus karácsonyi üdvözlőlapja, amit az ő három gyerekének címzett (mondjuk azt nem tudom, hogy akkor ez azt jelenti vajon, hogy tovább kell küldjem a testvéreimnek, akik nem jöttek el hozzá karácsonykor, amolyan vándorajándékként, vagy nézegessem én hosszasan, hátha mégiscsak szarul érzem majd magam hálistennek), és a volt férjem részegsége, meg örömtelensége, amivel azért mégiscsak sikerült legalább a gyerekei ünnepét elcseszni. Jó, hát ami nem rajtam múlik, azon nem tudok mit változtatni, Szabad András anyja azért büszke lenne rám.
Ma vendégjárás lesz, remélem, kitart az öröm, de ha nem, majd előveszem Mihály meggyét. Pontos elképzelése van az életemről, mert egy szép nagy üveggel kaptam tőle ajándékba.
Hallgassuk Sharon Jonest. Az legalább meglátszik rajtunk.