A többit majd

Aki nem tud örülni, annak a fájdalmaiban nem hiszek. (...) 
Ha valaki semminek nem tud örülni, még percekre sem, az már nem tesz különbséget öröm és bánat között. És ez a legnagyobb rossz, ami emberrel történhet. 
Bartis Attila: A vége

Azt mondta Claire pár napja egy szilvás sör mellett, higgyem el, úgy van az, hogy amikor az ember jó felé megy, akkor azt érzi, nincs ellenállás, hogy minden stimmel.
Ez most csak azért jutott eszembe, mert az elmúlt hónapok azért elég küzdelmesre sikerültek lelkileg, és nem is nagyon hiszem, hogy jól csináltam mindent, sőt. De ami fontos, tanulni azért mindig igyekszem, főleg buddhista (keresztények, csak buddhisták) barátaimtól, meg a nem buddhistáktól is, úgyhogy múlt péntek óta igyekszem egy kicsit jobban a gondviselésre hagyatkozni. Nem olyan lesz, ami lesz alapon, nem nemtörődömségből, inkább a bizalmat gyakorlom.
Szóval mióta kicsit kevésbé görcsösen akarom, hogy jó legyen, azóta elég jó. Az utcán mellettem fékez az autó a hónapok óta nem látott szobrász barátaimmal, akikkel amolyan őrült franciafilm-jelleggel borulunk egymás nyakába az út kellős közepén, együtt sörözünk Rose-zal és TSB-vel az Egyletben, női karácsonyt ülünk Mihállyal hármasban, amikor felhív a nagyon-nagyon régen nem látott és nem hallott kedves kémikus barátunk, kispozsonyit tartunk kedd délután teázással és kiállításlátogatással, aztán még aznap este jönnek a híres exeim, akik minden évben (most már nem is tudom, hány éve) fontosnak tartják, hogy eljöjjenek hozzám forraltborozni az egyre kisebb nappalikba, hogy órákig a fejükre ragasztott cetlikkel üldögéljenek, és meséljenek az életükről. És persze az is van, hogy jövő szerdán beugrunk Lengyeltótiba, utána meg Pesten találkozom  BH-val, hogy a szeretet sose múljon el közöttünk, este pedig Zaphod elkísér a Gittkarácsonyra. Hogy szilveszterezni hol fogok, azt nem tudom, de délutánra van egy meghívásunk Claire-hez, ahol megtanulok mahjongozni, azt hiszem.
Most mit lehet ehhez még hozzátenni? Semmit. Ahhoz képest, hogy mennyire tartottam ettől a karácsonytól, mennyire féltem, hogy majd nem tudok örülni semminek, kiderült, hogy semmi okom aggódni. Megtettem, amit lehetett. A többit meg majd elintézik az angyalok.
Nekem ez az örök karácsonyi dal.