Backlight


Hazaértem. Nem mondom, hogy nem sokkolt a hirtelen itthoni valóság, pedig kint is olvastam híreket. Csak hát megélni ezt a csikorgó-nyikorgó, rozsdás, pártállami időket idéző rendszert, nagyon más. Lehorzsolja az ember bőrét, mint a beton.
Barcelona, ahol hazaindulás előtt eltöltöttünk néhány órát, valóban érdekes és szép, de számomra nem tűnt vonzó városnak. Túl sok turista, túl sok drog, túl sok inger. Jó volna egyszer Portugáliába is eljutni, talán ott is megvan ez a fajta szépség a nyűgök nélkül. Ez van, elképzelek magamnak ilyen élhető világokat, aztán lehet, hogy nem is léteznek.
Tegnap már tanítottam is, érdekes élmény volt. A gyerekek örültek, hogy visszajöttem, én is örültem nekik. A kollégák öröme mérsékelt volt, páran rácsodálkoztak a tényre, hogy nem nyaralni voltam, míg Bridget és hű ebe legszívesebben lehánytak volna. Szerencsére még bennem volt a kinti napfény, úgyhogy őszinte együttérzéssel röhögtem ki őket. Szar lehet ennyit utálni másokat.
Estére azért elfáradtam a sok órától, és amíg a barcelonai képeket másoltam a fényképezőgépről a számítógépre, egy ostoba kattintással mindent töröltem. Aztán elsírtam két hektoliter könnyet, komolyan számot vetettem az életemmel és elhatároztam, hogy felhagyok a fotózással, Izlandra költözöm, és mélyalkoholizmusba süllyedek a birkák közt. Hálistennek van egy csomó normális barátom, akik nem ilyen hisztérikus nők, mint én, és akik kerestek nekem programokat, felajánlották, hogy visszaállítják a képeket ésatöbbi. Végül sikerült előhalásznom a képeket egy párhuzamos univerzumból, ami egyszerre volt nagyon felemelő és borzalmasan ijesztő élmény, mert kiderült, hogy hiába töröl az ember dolgokat, a nyomunk szinte kitörölhetetlenül ott marad a világban.
Na mindegy, a dolognak sok tanulsága van, többek közt az, hogy férfiakra szükség van, meg az is, hogy jobban kell figyelni, és többet kell aludni. Most egyelőre azt nem tudom, a helyreállítás után tényleg formatálni kell-e az SD kártyát, vagy ez csak egy ajánlás.
Más nincs, BH beteg, emiatt aggódom, de tenni nem tudok semmit. Muszáj kipihennem magam. Van a fényképezésben (talán máshol is) ez a backlight kifejezés. Most pont ilyenek a napjaim. Nem nagyon látok semmit, csak a dolgok körvonalait.

Megjegyzések