Prioritások

Múltkor azt olvastam, az ember (már az én generációm) leginkább kapuzárási pánik idején tetováltatja magát rommá. Na most ez persze talán igaz, de ezzel nekem nincs bajom. Az ember szabadságra vágyik, és, persze a kötelességei tudomásulvétele mellett, szerintem teljesen rendben van, ha megkeresi az életben azt, amiben örömet talál. Kár, hogy ezen sokan csak az életük második felében, a vég beláthatóvá válása után, kezdenek gondolkodni. Nem leszólom őket, én sem vagyok kivétel, sőt.
Lassan (talán túl lassan is, de hát sosem késő semmi) kezdek ráébredni, hogy az életben elég sok más dolog is van, mint a kötelesség, meg a munka. Nem úgy neveltek, hogy az örömet keressem, és nem is úgy, hogy elégedett legyek önmagammal, de azt hiszem, az ötvenedik születésnap után már tényleg ideje saját elképzelést alkotni az életről.
Most az az új elképzelésem támadt, hogy bár kétségtelenül van egy csomó feladatom, nekem kell eldönteni, hogy ezek közül mit tudok, és főleg mit akarok teljesíteni. A hangsúly egyenlően van a tudok és az akarok szavakon. Nem vagyok már huszonéves, nem bírok el annyit, ez az egyik fontos dolog, amit be kell látnom. A másik meg az, amit már az egyetemen meg akart tanítani nekem az egyik okos tanárom, és amit csak most kezdek lassan megérteni, hogy vannak prioritások. Illetve, hogy kell legyenek az ember életében prioritások. Ez egy magamfajta kényszeres embernek a legfélelmetesebb dolgok egyike, mert mindent tökéletesen akar csinálni, mindent jól, sőt jobban akar tudni, és semmit sem tud elengedni.
Nem akarok fogadkozni, az ilyesmi nem érdekel, de fontos volna nem megfeledkeznem a prioritásokról. Hogy számomra mik a prioritások, azt elég nehéz megfogalmazni, de valami olyasmi, amiben eddig nem voltam túl jó. Például fontosnak lenni önmagam számára, mert ez segít megtalálni az örömet az életben, és biztos vagyok benne, hogy segít abban is, hogy ezt az örömet át tudjam adni másoknak is. Nem tudom, világos-e, hogy itt most nem az önzésre, az önérdekre gondolok, hanem arra, hogy teljes emberré váljak, és hasznára legyek másoknak is. Megpróbálok ennek a gondolatnak a mentén dolgozni és élni az elkövetkező hetekben. Meglátjuk, sikerül-e. Addig hallgassunk nagyon sok Jack Johnsont, aki az örömben nekem példaképem.