Útikalauz 3.0

Az elmúlt két napban, milyen meglepő, sokat dolgoztunk. Azon gondolkodtam, vajon képes leszek-e valaha olyan továbbképzésre menni, ahol csak alibizni kell, de ez nem nagyon valószínű, meg nem is nagyon élvezném, azt hiszem. Ebből a szempontból a társaim elég hasonló mentalitású emberek. Jó érzés nem a legmániákusabbnak lenni a társaságban.
Ahhoz képest, hogy azt gondoltam, itt majd esténként befejezek pár otthoni munkát, meg behozok valamit az olvasási lemaradásból, elég komolyan tévedtem. Tegnap például este tízig dolgoztunk, a videóvágás ugyanis elég aprólékos munka, nem csoda, ha nem vagyok lelkes rajongója. És valamiért van ezekben a vágóprogramokban valami kis bug mindig. Vagy csak az ingyenesekben, az is lehet.
A videónk amúgy egész jó lesz szerintem, és ha nem is tökéletes, mindannyian sokat tanultunk a munkából, nem csak a programról, hanem saját magunkról is. A filmes emberek kedvesek és szórakoztatóak, a tanártársam pedig fiatal életkora ellenére is nagyon komoly, melós srác, miközben van benne egy, a személyiségétől elválaszthatatlan, hát nem tudom ezt másképp írni, rendkívüli báj. Két mondatot váltasz vele, és tudod, hogy teli van jósággal és a világ iránti mérhetetlen bizalommal. Örülök, hogy megismerhettem. Tegnap óta azon gondolkodom, hogy milyen jó volna csinálni velük egy beszélgetést a boldogságról. Lehet, hogy felvetem ma nekik, úgyis valami négy órát utazunk Barcelonáig a vonaton. Meglátjuk mennyire lesz zajos a környezet.
Ma már csak a videónk bemutatása van hátra, délután lehet sétálgatni a városban, aztán estefelé vonatra ülünk, és átvonatozunk Katalóniába. A gótikus negyed közepén lesz a szállásunk, a La Ramblas mellett. Sok dolgot nem tervezek csinálni a pár délelőtti óra alatt Barcelonában, majd korán felkelek, sétálgatok, élvezem a tengert, megnézem a Sagradát, fotózgatok és keresek valami normális kávét, mert vasárnap óta még nem sikerült rendes kávét innom. Nem tűnnek kávés népnek ezek az ibérek.
Más nincs. Lassan hazaérek.