Terv

Nem vagyok gyógyszerpárti, de most úgy érzem, ezen az áprilison már csak egy nyárpirula tudna segíteni. (Esetleg két-három évnyi intenzív alvás Csipkerózsika módra, de ez annyira esélytelen, hogy hagyjuk is.)
Rémületesen alulmotivált vagyok mindenre, és tegnap, amikor kiszöktünk lyukas órában a napfényre TSB-vel, akkor jöttem rá, milyen nagyon hiányzik a terasz csendje. Az van, hogy elég komolyan idegesítenek a felnőtt emberek. Nem mindenki, de túlnyomó többségük, és főleg a kollégáim. Ha nem tudok megoldást találni, esetleg még felpofozok valakit a napokban.
Ha egyszer nyerek valami pénzt, akkor az biztos, hogy alvással fogok ünnepelni. És ha kialudtam magam, veszek egy nyugágyat, kiteszem valami szép, fákszegélyezte rétre, heverek és nézem az eget. Ez a nagy terv.