Hétközép

Hogy Valentyina meghatóan szép, hétfői hangulatú szerda posztjához csatlakozzak, gondoltam, mesélek kicsit a tegnapi napról.
A tavaszi szünet valahogy évek óta ugyanúgy van, szerdán még tanítunk, aztán megint szerdán megyünk újra. Na most ez a sonkagőzben és koleszterinsokkban eltöltött néhány nap után egészen szürreális érzés, mert olyan, mintha zökkent volna az idő egyet, és csikorogva megindult volna visszafelé. A gyerekek pont olyan fáradtak és enerváltak, mint szünet előtt, a sonka és a boldoghúsvétiünnepek nekik sem feltétlenül tettek jót, a kollégák idegszálairól pedig tényleg nagyjából a második óra után kopik le a hat nap alatt felhalmozott biztonsági borítás.
Az újfent beköszöntő tél hirtelen rosszkedvet és hitetlenkedést generál, mindenki meg van borulva, a végzősök megalapítják az Utolsó Napok Egyházát, és lélekben a világvégére készülnek. Tulajdonképpen egyedül ők vidámak, megkönnyebbüléssel gondolnak arra, hátha idén elmaradnak az érettségi vizsgák. Ennek jegyében már nem tanulnak semmit, nem mintha eddig tanultak volna. A dolgozatok kiosztásánál próbálom őket jótanácsokkal ellátni, de azért tulajdonképpen már én magam is csak az ima erejében bízom.
Egyébként minden tökéletes, nyomtatni nem lehet, mert már szünet előtt elfogyott a keret, Bridget pedig önelégült és kárörvendő arccal járkál, élvezi, hogy nem ad utasítást arra, állítsanak be újabb keretet. Gondoltam, de jó, most már akkor nem fogok dolgozatot íratni. De aztán rájöttem, hogy mégis muszáj, szegény diákok készültek, ezért kissé sietősen (a dolgozat összeállítására szánt egy órában helyettesíteni megyek) összedobok egyet egy másik leckéből, mint amit vettünk, amire csak a dolgozatírás harmincadik percében döbbenek rá. A történetben nem az a tragikus, hogy én ekkora barom vagyok, mert lássuk be, ezt már megszoktam, de hogy a diákok sem szóltak, hogy csókolom, hülyének tetszik lenni, kedves tanárnő, ezt még nem is vettük, azt nem értem. A világ kifordult a sarkaiból.
Estére egészen sűrű havazás érkezik, a könyvelő pedig üzen, hogy mehetek hozzá. Ez azt jelenti, hogy ki kell találnom, honnan szerzek sok pénzt a vállalkozás lezárásához. Nem tudom, kezd tényleg nem érdekelni a dolog. Majd leülöm.
Más nincs. Ma is téli napra ébredtünk, és rengeteg órám van. Cserébe viszont holnap péntek. Végre.