Közelség

"Elkezdeni az utolsó rendet"
(Jónás Tamás: Nagypénteki jegyzetek)

Odalépni a szenvedéshez, odalépni a szeretethez.
A távolság rossz utakra terel, ezért úgy képzelem, a szeretet mint fűző húzza közel egymáshoz az embereket. Ez az értelme. Ráébreszteni minket arra, hogy nincs köztünk távolság. Hogy nincs köztünk emberek, élőlények és istenek közt távolság, nincs köztünk különbség, a sejtjeink ugyanabból épülnek, és ugyanoda bomlanak, hogy az örömöd az örömöm, a szenvedésed a szenvedésem, a vérem a véred. Nincs sok, csak egy van. Mi vagyunk az egy, a mindenség.
Az ember feledékeny; megfeledkezik a lét öröméről, és mindennapi rettegésekbe menekül. Ha tudná, ha emlékezne az egyre, nem menekülne, csak állna. József Attila azt mondta, a fülkefényben. Vasút mellett lakunk mindannyian, még az is, aki nem.
Nagypéntek van. Ilyenkor mindenki isten és mindenki ember. Mondjuk egyébként is, csak ma talán valamiért egyszerűbb közel lenni egymáshoz.