Egyébként

Ha úgy tetszik, lehet ez egy szabadságértesítő, bár a szó szoros értelmében nem szabadságra megyek, de el, egy hétre. Nem ez a cél, de egy kicsit menekülök. Önvédelmi mechanizmus. Ha igazán jó lennék magamhoz, a világ vége utáni kanyarig meg sem állnék. Na jó, az se igaz, az fájna.
Annyi szépség van az életben, és annyi keserű epe. Meg van szomorúság is, nem keserű, csak tompa fájdalom gyomortájon. Mindig azt remélem, nem jön vissza ezeken az augusztusi reggeleken kedves barátnőm, a vértelen nő, aki csontos, hideg ujjait hátulról a nyakamra fonja, és a gégefedő alatt minden nap szorít rajta egyet. BH Gombóc Artúrnak hívja. Már nyilván nem a nőt, hanem a gombócot. Én nem hívom sehogy, úgy csinálok, mintha nem is lenne. Ez egyébként nem jön be. Szoktam sírni, de az sem.
Reggelente, amikor jógázom, elbújik egy időre, délelőtt előmászik. Nem kapok levegőt. Regisztrációs technikák mondogatom magamban, mintha félreolvasnék egy feliratot. Jó napot kívánok, regisztráltatni szeretném magam az életre. A gombócot is? Nem. Ahogy tetszik akarni.
Egyébként, bár ez ebből a bejegyzésből talán nem egészen egyértelmű, jól vagyok. Sőt nagyon jól. Szép hétvégém volt, békés, napsütéses, felolvasós, Weöres versekkel teli. Pont olyan, amilyennek az életben a hétvégéknek lenniük kellene. Erre is regisztrálnék, ha lehetne.