Mindennapi

Jó ez a nyár. Főleg a reggelek miatt jó, mert felháborítóan későn kelek fel, és ébredés után még van időm nézni a falat is, mindig más a fényminta, minden nap minden percének fénye és árnyéka más. Minden nap jógázom. Ez jót tesz az addigra már ébredező pánik ellen, mert hiába minden igyekezet, most már érzem az évkezdés bizsergető kétségbeesését a szűkülő (szűkölő) erekben.
Még van néhány nap időtlenség az utazás előtt, aztán amikor hazaérek majd, rám ömlik a század mocska. A kettő közt északi hidegség, eső. Várom azt is, a másmilyen időt, nem csak az utazást, hogy vége tudjon lenni a nyárnak rendesen, és ne kelljen az itteni céltalan, szeptemberi melegben vergődni. Persze nyilván vergődöm majd a poros, fullasztó termekben, de akkor már legalább tudni fogom, hogy minden hiábavaló törekvésünk ellenére megint ősz lett.
Egyelőre azért még nyár van, éppen egy hétig, és ennek az utolsó szabadságos hétnek minden pillanatát megbecsülöm. Olvasok, rendet rakok, írok, sétálok, beszélgetek, és csak nagyon picit dolgozom.
Mindennapi nyarunkat add meg nekünk, Uram.