Hozzám már

Hozzám már hűtlen lettek a szavak, olvastam az előbb Babits sorait a Műúton, és arra gondoltam, hogy ha csak a szavak lennének hozzám hűtlenek, nem a test, a lendület, a fesztivál...
Nos, amilyen lelkes voltam az első fesztiválnap után, annyira kiégettnek éreztem magam tegnap este a Rájátszás koncerten. Jó, tudom, öregszem, de a tököm akar mindig táncolni, vagy ha meg igen, akkor nem egy csapat agyatlanul vinnyogó, részeg tizennégyévessel, meg pár kapuzárási pániktól rettegő, zsíroshajú bölcsésszel.  Hát nem jó na, mert az ember nehezen tudja eldönteni, a lábaihoz boruló súlyosan részeg pali éppen imádatáról akarja-e biztosítani, vagy hányni készül.
Szeretem pedig a Rájátszás produkciót, ezzel a rockos hangzással sincs épp bajom (bár erre már a Quimby koncerten is azt mondta Cs, hogy az LGT azért enélkül az andrenalinpumpa nélkül is át tudta adni, mire gondol), mégis az agyamra ment ez az egész. Most sajnos túl dühös vagyok ahhoz, hogy tisztességesen szétválogassam, mi volt az, ami a koncertben magában zavart, attól ami a közönséggel volt a bajom, de majd egyszer, ha már nagyon higgadt leszek, leírom.
Hálistennek délután azért volt jó is, a Vylyan teraszon Beck Zoltán beszélgetett Háy Jánossal az íróságról, meg Háy új könyvéről. A felolvasott szöveg nem tett rám nagy hatást, amit az írók önmaguk iránti felelősségéről mondott a szerző, annál inkább. Nem fogom tudni szó szerint idézni, de valami olyasmiről volt szó, hogy azt egy író, minden hiúsága ellenére, elég jól tudja, mi a jó szöveg az ő esetében. Na jó, lehet, hogy ezt nagyon átalakítottam a magam teremtő emlékezete szerint.
Aztán a spanyol udvarban, ami igazából II. Aralica Ibero Hacienda, ettünk egy zöldséges quesadillát. Nagyjából ennyi volt a tegnapi nap az esti bosszankodással együtt. Hát nem tudom, asszem kicsit úgy éreztem magam, ahogy talán Kemény István is érezhette magát, amikor a kislány végigvisította a felolvasását; mi az édes anyámat keresek én itt...
De mára azért lehiggadtam. Ma majd csupa olyan programot igyekszünk választani, ahova visongó, részeg kislányok aligha jönnek. Különben is, ki szolgál ki egy tizennégy éves gyereklányt borral meg cigivel?? Jó, tudom, öregszem.