Értelmezés

Mostanában kifejezetten keveset olvastam, értsd alig, és alig írtam, értsd semmit, helyette leginkább utaztam és beszélgettem.
Ez nem rossz, sőt, de hiányzik a sok olvasás, az elmerülés a könyvekben, és hiányzik az írás is. Kellenének a kacskaringós betűk az üres papíron, meg a délutáni belealvás a könyvbe. Hova tűnik az idő?
Próbálok visszaszokni a munkahelyemre, de azt hiszem, az a felhőtlen öröm, amivel ide bejöttem nyár végén huszonévekig,  már megismételhetetlen. Lehet, hogy igaza van BH-nak, aki szerint huszonöt évet egy helyen dolgozni marhaság.
Hogy mindeközben a világ széthullik, a Gyémánt Kör alkalmával Emmával például Európa teljes pusztulását vizionáltuk, az már szinte említést sem érdemel.
A nyárnak lassan vége, a gyerekek ismét iskolába mennek, lesz a létnyomasztás mellé teljesítménynyomasztás, megfelelések, rosszkedvű, hajnali felkelések, hideg, eső ésatöbbi. Pont mire normálisra váltott a bioritmusom, mire a régi álmatlanság végképp eltakarodott, kezdődik a test és a lélek újbóli, tervszerű megerőszakolása.
Más. Hétvégén volt egy kis izgalom, némi traumaellátás, de kellemesen csalódtam az egészségügyben. Talán csak szerencsém volt, talán van még, ami jól működik pénz nélkül is. Az orvos, akivel találkoztam, rendkívül alapos és korrekt volt, ám a nevéből ítélve külföldön született. Isten áldja a migránsokat.
Amúgy on this day tavaly azt írtam, szép, mint egy nyári délelőtt. Azok tényleg szépek, de a nyári esték is. Kérek szépen belőlük még.