Itt

Mindig reménykedem, idén kimarad az életemből, de nem. Különös dolog az allergia. Amikor nincs, az embernek eszébe sem jut, nem foglalkozik vele. Nincs. Aztán, amikor egy augusztusi reggel eldugult orral ébred, szomorúan állapítja meg, hogy dehogy nincs, miért ne lenne.  Pedig az élet allergia nélkül szép. Jó, az élet allergiával is szép, csak nagy a zsebkendőigény.
Ez a szezonális allergia olyan, hogy egyébként az ember normálisan működik, aztán egy kis időre azt mondja a teste, hogy a te anyádat, és elkezdi mérhetetlen mennyiségű taknyot termelni. Ezt nem tudom másképp mondani. Már többször is elgondolkodtam, miből áll a takony, mi kell a termeléséhez, miből van nekem annyi a szervezetemben, hogy ilyen felesleges mennyiségeket tudok ebből a váladékból szintetizálni. Nyáktúltengés.
Amikor az óceán mellett laktam egy kis időre, nem volt allergiám. Az egy misztikus év volt ebből a szempontból. Ezzel nem azt mondom, hogy minden jó volt, de ez nagyon jó volt. A sós levegő ugye.
Más. Mindjárt befejezem a fordítást, ami jó, mert van még egy csomó dolgom mielőtt elutazom. Írni kell mindenféléket, amiket már rég meg kellett volna írni. Régesrég. Mesebeli lény vagyok. Eltűnök vagy eltűnődöm. Hol a szorgalom, a kitartás, a nemtommi. Pedig írni szeretek, aztán mégse jut idő, mert csak úgy vagyok. Nyáron ez az idő sokat foglalkoztat. Azért nyáron, mert szeptembertől nincs. Ez nyilván hülyeség.
Egyébként sok dolog jár a fejemben, remélem, ez nem azt jelenti, hogy üres. Az üres fejben nagy a huzat, és akkor csapódnak az ajtók. Közéleti síkon gondolkodtam a nemzetről, meg a szabadságról. Szórakoztató, hogy nem jutok semmire. Régen mintha ez is jobban ment volna.
Tegnap Mihálynál voltunk kávézni. Nagyon békés volt, nagyon augusztusi, a nap kellemesen sütötte a lábunkat. (Én idén sem barnultam le.) Mihály azt mondta, neki is mindenre több idő kell, mint régen. Itt a függönyvasalásra gondolt, de ez vonatkozhat bármire. Az ember, ahogy öregszik, egyre lassabban él. Aztán megáll. Utána már nem él.
Én kicsit felelőtlenül élek ezzel a nagy nyári semmittevéssel, jó persze sejtszinten aktív vagyok, hogyne, de például nem dolgozom előre, nem gondolkodom el a tanításon, nem állítok össze új érettségi tételeket. Persze dolgozom, fordítok, tanítok, de ha tehetem inkább semmitteszek. Francis azt írta, felelősen csak halottnak lehet lenni. Persze a felelőtlenségen nem a tisztességtelenséget értjük, hanem ezt az időtlenséget, a pillanatnak élést. Nagyon pihentető ez a jelenben lét.
Más nincs. Pénteken vacsoracsata. Emmát se láttam ezer éve. Na mondjuk ebből a szempontból nem baj, ha majd nem lesz nyár, mert akkor nem utazom ennyit, ülök a seggemen, olvasok, és megváltjuk a világot. Mindent összezagyválok, de azt hiszem BH mondta vagy olvastam valahol, hogy a megváltás nem megoldás, hanem irgalom. Majd erről is kell írni egyszer, amikor nem nyár lesz.
Ez a srác súlyosan addiktív amúgy.