Boldog észak

Nem, nem a napfény hiánya, nem a szürke, hideg szmog, de az emberek igenis boldoggá tesznek, bárhol is vagyok. Ha Miskolcon, akkor Miskolcon. Én tudom, hogy Miskolc nem valami archetipikus boldogságpont Magyarország térképén, én mégis mindig boldog vagyok, amikor ott lehetek.
Jó ez a város, hiába szmogos, hiába ipari szocbarokk, mégis élhető. Pécs szép, mediterrán, gusztusos, aztán sokszor nem az. És tényleg nem a pénz itt a kulcs, bár nem tudom, igazából mi. Boldogabbak ott valahogy. Nem úgy, hogy könnyebbek a mindennapjaik, hanem úgy, hogy a pincér csaj az Impresszóban úgy panaszkodik, hogy mosolyog közben, Pécsett meg sokszor gyűlölettel, fogcsikorgatva dicsérnek. Boldog észak, szomorú dél. Micsoda kifordított világ.
Elfogult vagy, figyelmeztetett BH bölcsen, rózsaszín szemüvegen át látod a várost. Igaz, van ennek köze ehhez az oxitocinnak is nyilván, de mégis. Engem még Miskolcon nem bántott senki. Még egy boltos, egy buszra várakozó utas, egy kocsmapultos sem. Nem volt velem türelmetlen senki sehol, itt a koldus is udvariasan elbeszélgetett velem, mielőtt pénzt kért.
Valahogyan másmilyenek itt az emberek. Múltkor Békéscsabán jutott eszembe, milyen sokfélék vagyunk mi magyarok kinézetre, szemszínre, testalkatra, és hogy ez nekem tetszik. Miskolcon nem is a kinézet, hanem a mentalitás az, ami elvarázsol. Objektíve semmi sem jobb, mint Pécsett, sőt Miskolcon elég nehéz mutatvány valóban laktózmentes ételhez jutni. (Még az Impresszóban is tettek egy kis sajtot a kaja tetejére díszítés képpen, pedig ott az étel amúgy rendben volt.) A város nem tisztább, mint Pécs, a boltok ugyanúgy haldokolnak a főutcán, a kocsmák ugyanúgy tömve péntek este.
Ami viszont jobb, az egy nehezen megfogható valami: mondjuk úgy, az emberek között meglévő kapocs. Elég hülyén hangzik, tudom, de van itt valami alapvető jóság, emberség és önzetlenség, ami mintha minden egymás közti viszonyban működne. Mintha ez lett volna az az értékkészlet, amiből Isten itt dolgozott.
Jó, tudom, persze nem itt élek, a fene tudja, milyen ez a hétköznapokban. Ettúl függetlenül megszerettem az itteni embereket, és nekem Miskolc egy boldog város. Ez van. Ez itt nekem a boldog észak, ahol minden kedves és kíméletesen puha, ahol jó emberekkel találkozom, és ahova csak szép emlékek kötnek.
És neked? Neked mi a boldogság? - kérdezte a vonaton BH, mert a boldogság most a műsor miatt valahogy beakadt, mint téma. Mondtam valamit, bár nem tudom, tényleg sikerült-e érthetően elmagyaráznom, nekem mit jelent ez a szó, és mik a dilemmáim ezzel kapcsolatban. Nem baj. Egy biztos, a boldog északon időt tölteni vele tényleg boldogság.