Rise and shine

Azt tervezem, listákat fogok írni a tennivalóimról, mert lépten-nyomon elfelejtek dolgokat. Persze van határidőnaplóm, meg telefonos emlékeztetőm, meg a jó ég tudja, még mi nem, de így is. Biztos a napfény hiánya. Kiöli a fejemből az emlékeket.
Mindig van új nap, de nagyon jó volna, ha ezekhez az új napokhoz lenne napfény is most már. A végén elmegyek valami hülye szoláriumba. Vagy Toszkánába.
Aranycsipke, ezt énekli ez az izlandi srác az egyik dalban. Van ilyen. Nem annyira klassz a világ, de majdnem mindig van valami, amiben lehet bízni. Frissen gyalult, illatos forgácsok a boldogság fájáról, amiben még benne él a fa. Azt hiszem, az ember tulajdonképpen elég jól tudja, hogy jó dolog élni, csak annyi dolga van, hogy ez viszonylag ritkán jut eszébe. Pedig nem ártana, ha gyakrabban is eszébe jutna, mert ha már meghalt, eléggé mindegy, mit gondolt az életről.
Nagyon jó volna rengeteget aludni. Azt sem zárom ki, hogy ma fogok, mert a kedd esték alvósak. Bár most jut eszembe, hogy dolgozom ma este is. Akkor mégsem. Na erre kellenek a listák.
Júníus énekel. Azt hiszem, mindig ugyanazt, de én így is szeretem.