Túloldal

Még mindig rossz. Nem tudom, hány év telik el, mire majd nem fájdul meg a gyomrom egy kicsit sem így február vége felé, de hogy lesz olyan, az is biztos. Várom.
Más. Ma reggel egy fotós feladaton gondolkodtam. Az ember gondolkozzon, amikor fényképez. Nyilván azért is csinálok az utóbbi hetekben szar képeket, mert nincs időm gondolkodni. Aki fényképet készít nem csak a világra nem lehet vak, de önmagára sem: az elkészült képben a kamera előtti világ és a kamera mögötti ember is benne van. Ezért jók a Capa képek, meg a Kertész képek is. Nem lehet megspórolni magát az embernek a képből. Erre majd törekszem ezentúl.
Más. Tegnap Rose-zal beszélgettem arról, mi a boldogság. Érdekes matematikai megközelítést alkalmaz a boldogsággal kapcsolatban, de erről most nem mondok többet, majd az adásból kiderül. Persze a beszélgetés olyan, hogy az embernek magáról is kiderül sok dolog, néha egészen meglepő dolgok is. A beszélgetéseknek is van túloldala, vagy hogy is mondjam. A másik megismerése önismeret.
Más nincs, éjszaka a szerdai interjút vágtam, ma meg dolgozom. Valamikor kellene aludni pár órát legalább.