Hétfő reggel

Van ez az évszámos játék, mindig vannak ezek az emlékezős játékok, sőt, egyszer volt egy ilyen blog is. Pontosítok, a blog megvan, csak én nem írok oda. Elmaradt valahogy, pedig szerettem. Lehet, hogy emlékezni nem jó mindig. Nyereség- és veszteséglisták.
Amit a réven, azt a vámon. Azon gondolkodom, van-e egy ilyen életállandó (É esetleg a latin miatt V) vagy mi. Valami szám, ami az életekhez kapcsolódik Isten nagy számtanfüzetében, ás amihez aztán odaigazítja magát az élet. Ez azért valószínűleg szamárság.
Minden hétfő nehéz. Olyan mostoha ez a nap. Ha másképpen hívnák, vajon akkor is mostoha lenne-e? Esetleg ez csak valami európai dolog, és attól van, hogy ilyen kegyetlenül bánunk az időnkkel. Aki nem, annak másmilyenek a hétfői? Neki talán mindegy, milyen nap és hét van. A szomorú, túlterhelt ember mértékegysége a pillanat vagy a boldogé?
Napok óta jól és sokat alszom, mint egy fáradt gyerek, bár ma éjjel azt álmodtam, hogy rágyújtottam. Ez a hirtelen, két hónap után támadt hiányállapot teljességgel megmagyarázhatatlan. Nem elvonási tünet a szó biokémiai értelmében, hanem valami agybaj. Kétségbeejtő.
Más nincs. Olyan furcsa ez a tavasz. Mindig beszorul valahová.