Virág

Néha érdekes dolgok történnek. Főleg valami illatokhoz kapcsolódóan, Marquezi pillanatoknak hívom őket, mert úgy emlékszem, hogy több regényben is volt valami virágillat, ami meglepő fordulatot hozott, vagy régi emléket idézett fel. Nem biztos, hogy igazam van, de nem baj.
Szóval vettem fel a pólómat ma reggel, és hiába vagyok borzalmasan náthás, hiába nem érzem még az ízeket sem, olyan virágillata volt, hogy egészen elkábultam tőle. Mint amikor az ember télen belép egy virágboltba, és hirtelen úgy érzi, teljesen értelmetlen minden, ami nem egy mediterrán szigetek  történik.
Hát így. Ehhez képest az ablakon kinézve, mit ne mondjak, nem hogy nem mediterrán, de nagyjából az öngyilkosok klubja. Ennek ellenére virágillat van. Vagyis csak volt. Megint nem érzek semmit, mert eldugult az orrom. Amúgy az ilyesmi nem azt jelenti, hogy el kell utazni? Éber Álmos nagy könyve szerint például.
Na mindegy. Elmegyek tanítani.