Kerek erdő

A reggeli ébredés után (míg kivonszoltam magam a vécéig) azon gondolkodtam, milyen érdekes, hogy a mesékben mennyi páratlan szám van, egy, három, hét, a testünkön meg inkább párosával vannak a dolgok. Na jó, ez nem túl pontos megfigyelés, és csak kínomban jutott eszembe, miután azzal az érdekes jelenséggel kellett szembenéznem, milyen hihetetlen módon fájhat egy négyfejű combizom. (Vesd össze: háromfejű sárkány, négyfejű combizom.)
Jógán voltam tegnap, ahol mostanában gyakran dolgozunk ezzel az izommal, úgyhogy nem csoda, hogy ma reggel úgy éreztem, helyes kis négyfejű sárkány költözött a combomba. Mondjuk kicsit jobb, mint amikor azt érzem pár hete, hogy az előző nap valószínűleg kettétörtem a lábszáramat. (Nyilván nem, csak az érzet volt ugyanaz.)
Egyébként nagyon jót tesz a testgyakorlás, tegnap is életmentő volt a szülői előtt, talán meg is zakkanok, ha nem jógázom előtte. Nem nagyon értem, miért van az, hogy vannak olyanok, akik kiállnak emberek elé beszélni, és aztán teljesen bizarr dolgok esnek ki a szájukon. Nem is vagyok benne biztos, hogy tényleg ezt gondolják, csak lehet, hogy nincs semmi kontroll, amikor beszélnek. Mindenesetre ijesztő.
Tegnap este kicsit beszélgettem Abie-vel, és maximálisan egyetértettünk abban, hogy vannak emberek, akik túl sokat beszélnek, és hogy milyen hasznos volna, ha ezt abbahagynák. Persze nem Abie, mert őt nagyon szeretem hallgatni. Azon kevés nők egyike, akik akkor sem tudnak hülyeséget mondani, amikor direkt akarnak. Szerencsés ember vagyok, hogy ismerhetem. Ez is micsoda véletlen. Vagy az égiek.
Amikor a barátságról beszélgetek a tanítványokkal, gyakran jutnak eszembe a "véletlen" barátaim. BH, Abbie, Zaphod, Cippo. Ők azok, akiket mind a gondviselés, a véletlen, vagy a nem is tudom, mi, sodort az életembe. Minden nap rácsodálkozom ezekre a dolgokra.
Hát így. A világ nem kerek, de én itt lakom ebben a helyes kis kerek erdőben. Szeretek itt. Néha jön pár sárkány, meg nem mozog a négyfejű combizmom, de amúgy rendben mennek a dolgok. A zene is jó. Krokodilos.