I sleep

Befejeztem Németh Gábor Egy mormota nyara című könyvét hétvégén, és ismét meg kellett állapítanom, hogy idegen emberek, idegen dolgokról milyen ismerősen tudnak írni. Fogalmam sincs, ki az a Németh Gábor, illetve fogalmam van, mert utánaolvastam, de ezek a wikipédia szócikkek soha semmi érdemlegeset nem árulnak el az emberekről. Szóval nem tudom, ki ez a fickó, ráadásul azt hittem, nálam jóval fiatalabb, pedig nem is. Nem szleng, nem modernség, egyszerűen fiatalok a szavai.
Most pihenésképpen egy német szerző nagyon vicces könyvét olvasom Istenről, meg egy pszichológusról. Nagyon jólesik mást olvasni, mint kortárs magyarokat. Nem azért, mert nem szeretem őket, hanem mert néha kicsit elég. Úgy általában mindenből.
Alszom, mint a csecsemő, és üres, puha, gondolatok nélküli pehelyálmokat álmodok. (Egy kis kompenzáció a nappalok üllősúlyáért.) Nem tudom megmondani, mikor aludtam utoljára így. Valami beláthatatlan gyerekmúltban talán, amire az ember nem emlékszik igazán, csak sok, nehéz évvel később ráismer.
Más. El kellene jutnom fodrászhoz. Egészen a Gorgóra hasonlít a fejem (hajaz, ugye), pedig nem szeretném, ha kővé változna mind, aki rám néz. Kellene egy éjszakai, házhoz jövő fodrász, mert a nappalaim sajnos be vannak táblázva. A héten állítólag még olvasóklub is lesz. Vannak kétségeim, de amúgy nagyon örülök, mert már három hete húzzuk a találkozást. Ha tényleg lesz, megbeszélem az interjút a szobrászokkal.
Kíváncsian várom egyébként az idei tavaszt. Tegnap láttam három és fél rügyet egy aranyesőn. Nehéz volt eldönteni, hogy vicc vagy sem.
Más nincs. Hétvégén a svédek mellett találkozom a Látszóteresekkel is, ha minden igaz. Érdekes lesz.
Egyébként rendben vannak a dolgok. Tom Odell lemeze kiváló.