Fény

Állítólag a héten tavasz lesz, ezt mondják az okosok. Én nem mondok semmit, az a biztos, de nem zárom ki a tavasz lehetőségét.
Régen nagyon kellemes lassúsággal érkeztek az évszakok (vö. régenmindenjobbvolt), most meg csak az ember nyakába esik a tavasz, meg a nyár.
Az idei tél kitartása megdöbbentett. Nem is emlékszem, mikor volt ennyire határozott körvonala a hidegnek, és mikor éreztem így, hogy vasmarokra fog és nem ereszt. De majd a héten ereszt, kicsit kiengednek talán a végtagjaim is, és mint az öreg fákban, bennem is elindul a keringés. Valaki már hallott madarat énekelni. Én még nem.
Van egy ilyen kifejezés angolul, hogy silver lining, azt jelenti, mindig van remény, a legsötétebb felhők körvonalait mindig átfényesíti a nap. Nekem ilyen hétfő-pénteki black lining van inkább: mindkét nap sötéten keretezi az amúgy normális napokat. Mondjuk ez a héten elmarad, mert ma túl álmos vagyok az önsajnálathoz, pénteken meg elutazom, úgyhogy a borongás kizárva. TSB is elutazik amúgy, ilyen ez a hét, engem mindig elvarázsol az utak össze-vissza kanyargó sokféle mintája, a találkozások és a búcsúzások szép ritmusa. Talán utakat kellene tetováltatni az embernek magára, de hát az útjaink, csak úgy mint a Teremtő útjai, kifürkészhetetlenek.
Más nincs, elég kevés dolgozatot javítottam hétvégén, úgyhogy ez a hét az időoptimalizálásról fog szólni. Meg B szóbeli felvételijeiről. Minden iskolába el kell menni, ahova beadta a jelentkezését. Micsoda marhaság ez is. Na mindegy, csak attól az egytől izgul kicsit, ahol magyarul kell majd beszélnie. Vicces.
Legyen szép  a hét, és ne felejtsek el semmit. És legyen fény.