Amolyan hétfő reggeli poszt

Good morning, Vietnam! Ma reggel ez jutott eszembe, mert hogy a szerencsés lelki beállítottságú emberekből bizony még világégések során sem hiányzik a jókedv. Vagy a bizakodás.
Bizakodom. Okom nincs rá, viszont a tegnapi fárasztó nap után (Budapest oda-vissza három diákkal és egy teljesen élhetetlen fiatalemberrel, aki mondjuk szintén a diákom, de... na hagyjuk, van akinek sokáig tart felnőni) majdnem hat órát aludtam egyhuzamban.
Ez a hét kicsit zsúfolt lesz, csináljuk a projektet még, persze Bridget ott tesz keresztbe, ahol tud, lesz ma szerenád, holnap értekezlet, meg kultúra, szerdán remélem séta, ésatöbbi. Mindenféle programok, pénteken ballagás. Még szerencse, hogy a szombat csodálatos pihenésnek ígérkezik.
Más. Sokat olvastam a hétvégén, mármint az előző hetekhez képest. Befejeztem a Makrát, ami tényleg jó könyv, az új Nádast, ami nem, és kicsinyesség ide vagy oda, marhára bánom, hogy kétezer forintot kiadtam érte, viszont rájöttem, hogy milyen szép a Kindle kijelzőjén az illusztráció. Több illusztrációt a könyvekbe! Tegnap este még belekezdtem Kováts Judit könyvébe, ami nem tudom, mennyire jó regény, de engem lebilincselt, mert a Felvidéken játszódik. A gyökerek akkor is kötnek, ha alig tud róluk az ember valamit. Vagy akkor különösen.
Más nincs. Megint tél lett, visszavettem a kabátom. Eszemmegáll. Legyen zene.