Finis

Kicsit nehezen tudom eldönteni, tulajdonképpen milyen évszak van ebben a pillanatban, de holnap állítólag ballagás lesz, ez azt jelenti, hogy tavasz. Ehhez képest a hajnali sétára télikabátban és bakancsban megyek. Na mindegy, úgyis meghalunk, ma nem siránkozom a klímaváltozáson.
Meg nem is a furcsa időjárás a lényeg, hanem az, hogy lassan minden a finisbe ér, és ettől azt remélem mindig, kicsit könnyebb lesz. Nem lesz könnyebb. (Ezt a szót most másodszor nem tudtam leírni, tehát biztosan nem lesz az.) A listámon most kihúzok néhány dolgot, de hozzáíródik harmincvalahány vizsgadolgozat, a kicsik év végi vizsgája, Bridget pályázata, meg az ahhoz tartozó hercehurca, a beszámolók, a gyakorlat, a...
Na jó, felesleges ezen pörögni, mindig ugyanaz van; július második hetéig ki sem látszunk a munkából, a tennivalókból, meg a programokból. Így szeretjük, ezt szoktuk meg, muszáj - a fene se tudja. Tennivaló-függők vagyunk.
De azért néha mégiscsak meg lehet állni, és levegőt lehet venni. Holnap ballagás lesz, és ilyenkor a ballagás és az első érettségi közötti két napban megáll az idő. Különösen megáll most, mert nem lesz tennivaló semmi, mi meg átnyújtózhatunk az öröklétbe: alszunk, eszünk, iszunk, egyáltalán semmit sem törődünk a világgal. Ezen a hétvégén egy kicsit úgy élünk majd, mint az istenek.