Instant

Tegnap volt a Méltóság Mezeje program rendezvénye, amit a helyi hospice egyesület szervezett és szervez minden évben, ha jól értem. Voltak helyes iskolások dallal, verssel, volt néhány beszéd, hála az égnek, nem papírról olvasottak, sok nárcisz és kellemes, halált meghazudtoló tavaszi napfény. Az jutott eszembe, hogy a felnőtt keresztségi fogadalomban (meg a megújításában is) van egy exorcista rész, instant ördögűzés, amikor is ellene kell mondani a sátánnak. Ilyen instant, halálnak ellentmondó nap volt a tegnapi.
A műsor után arról beszélgettünk TSB-vel, hogy a mi munkánkban nagyon ritkán van azonnali öröm, és muszáj csinálnunk végre valamit, amiben viszont igen, amiben azonnal érezzük, hogy jót tettünk. Azt hiszem, ezért jelentkeztünk egy helyi önkéntes jótékonysági szervezethez (Heti Betevő- támogassátok ti is, ha van a környéketeken), és megyünk jövő vasárnap ételt osztani a rászorulóknak. Pár év múlva, amikor a gyerekeknek már nem lesz ennyire szükségük ránk, szeretnénk hospice önkéntesként is dolgozni. Kell az az instant öröm mindkettőnknek.
Amúgy gondoltam rá, hogy jó volna egy életigenlő fogadalom is, amiben az ember ellene mondana a saját élete megnyomorításának, a boldogtalanság szerzőjének, a rosszkedv és az önutálat csábításának, és hitet tenne önmaga mellet. A fogadalmat tett emberek meg kötelezően részt vennének valami napfényes kiránduláson.
Más nincs, ma az instant öröm egy sajátos formáját választom: rendet rakok, és zenét hallgatok. Isten legyen a szomszédokhoz irgalmas.