Idolok

Nekem van egy csomó példaképem. Ez biztos valami személyiségjegy, hogy oda tudok lenni emberekért. Nem, nem híres sportolókra, meg popikonokra kell gondolni, ha már híres ember, akkor közülük inkább az írók-gondolkodók varázsolnak el, de legfőképpen és elsődlegesen mégis a barátaim azok, akikért rajongok. Nekem az ő életük a példa.
Azért fontos ezt leírnom, mert ahogy sorra halnak idén a híres emberek, úgy érezheti az ember egyre elhagyatottabbnak magát. Pedig a hírességeket az ember inkább csak csodálni tudja, a barátai ellenben úgy példaképek, hogy valóban ismeri őket, bennük nem csak a fényes felszínt, a nagyszerű gondolatokat, az általuk leírt mondatok kifejezőerejét, zenéjük isteni halhatatlanságát, hanem azon emberek teljességét tiszteli és szereti, akik ők maguk. És ez akkor is igaz, ha az ember nem tud hiba nélkül lenni. Az viszont mindig megoldható, hogy legalább önmagával szemben ne legyen gazember.
"...ez az igazi, a súlyosabb vétség, mert aki önmagához gazember, gazember lesz másokhoz is, ha egyszer eljön a cselekvés ideje, aki pedig önmagával egyenesbe van, az lehet hülye, belemászhat őrültségekbe nyakig, de gazságot nem követ el soha, az nem lesz paranoiás, szadista, tömeggyilkos vagy bűnösen gyáva és közönyös…” -olvastam ma reggel Kertész Ákos (számomra retro-) regényében.
Azt nem mondom, hogy az én életem egyszerű, gondok nélkül való, mégis szerencsés vagyok. Többek közt azért is, mert a tegnap estémet három csodálatos, önazonos nővel tölthettem. Példaképeim, rajongó szeretetem tárgya mind, és ha festő lennék minden bizonnyal kedvenc témáim egyike lenne ez a hármas.
Sok oka van, hogy szeretem őket, de leginkább az emberségük varázsol el: az a fajta teljesség, amit egyébként nem túl gyakran tapasztalok meg emberekben, és ami nem azonos az önhittséggel, az önzéssel vagy a saját igazuk másokra erőltetésével. Három teljes ember, akik nagyon különbözőek, akik egymáshoz és hozzám képest is másképp gondolkodnak dolgokról, akik kritikával, ám mérhetetlen elfogadással és érdeklődéssel néznek maguk köré, és akikből soha, semmilyen körülmények közt nem tud gyáva és közönyös ember válni.
Azt hiszem egyébként, nem csak ők hárman, hanem a barátaim mind ilyen emberek. Most mit lehet tenni, úgy látszik, csak idolokkal barátkozom.