Biblio
Sokat lehet olvasni a könyvek, illetve az irodalom terápiás hatásáról, de ezt egészen konkrét terápiás helyzetekben én nem nagyon tudom elképzelni. El tudom viszont képzelni az irodalom általános gyógyító, nem is jó szó ez, inkább humanitárius hatását. Az olvasás emberré tesz, kaput nyit, feltöri az előítéletes gondolkodást.
Az olvasásnak kamasz korban (azt gondolom legalábbis) meghatározó szerepe van abban, később milyen valószínűséggel fogadja el az ember mások gondolatait. Nem azt mondom ezzel, hogy a gyerekkori olvasás vagy a felolvasás, mesehallgatás nem hasznos, nagyon is, sőt, megszeretteti az emberrel a betűkből kibontakozó képzelt világok százait, de később, a tizenévesen alakuló önálló értelem számára kimeríthetetlenül fontos, hogy mások gondolataiban is barangolhasson, más nézőpontokat is megismerjen: utazzon, öljön és szeressen más helyette, ő pedig mindezt fizikai kockázat nélkül, de a szellemi épülés lehetőségében átélje.
Tegnap olvastam egy kiváló interjút Janne Teller írónővel. Igaza van, az irodalom nem instant segítség, nem nagyon van idő manapság olvasgatni, sokszor van szükség azonnali segítségre. Ennek ellenére szerintem előre kell gondolkodni, mert az olvasás nem csak azért fontos, hogy a magyar diákok jobban teljesítsenek a kompetenciaméréseken, meg a Pisa-teszten, hanem azért, hogy a humánum, a másik ember tisztelete, a másik megértésére tett kísérlet ne tűnjön el a huszonegyedik századból.
Nem tudom, hogyan lehet kamaszokat olvasó emberré nevelni, talán példával, talán sok könyvtárlátogatással, talán író-olvasó találkozókkal. Vagy szerencse kell hozzá. Most úgy érzem, az iskolai irodalom és bármilyen órák nagyon kevéssé sikeresek abban, hogy olvasó embereket neveljenek.
A megoldást nem tudom sajnos, de gondolkodom rajta, mert van ugyan az olvasásnak egyfajta reneszánsza, de az biztos, hogy ez az újjászületés nem érint olyan széles réteget, amilyet saját biztonságunk (hogy ne gyilkoljanak, ne erőszakoljanak, ne alázzanak meg minket a következő sarkon) megkövetelne. Egyszer azt írtam, a holokausztról tanulni és tanítani jogos önvédelem. Olvasni és olvasni tanítani ugyancsak. Ha úgy vesszük, ez is valamiféle irgalom.

..."hogyan lehet kamaszokat olvasó emberré nevelni"?szerintem még több olyan emberrel, mint te.
VálaszTörlésHa a körülöttük lévőknek - mindenkinek - evidencia lenne az olvasás, vagy legalább már az "élet értel(e)me" közé sorolná...
olyasmire gondolok, mint Kodály mondott a zenei nevelésről
(+z bocs)
Törlésnem hiszem, hogy a könyvek tukmálása eredményes lehet általában: hiába kínálgatom, ha nem érti, mire lehet használni a könyvolvasást:
ki ne ismerné a tanulók felfortyanásait valamire: "miért kell ezt megtanulnunk?"
de ha érzi a gondolkodásbeli különbséget, az érvelés képességének, a mások meg-,és elismerésének képessége beli különbségét a "könyvolvasó" és az "üresfejű" emberek között, és motivált lesz az előbbi csoportba tartozni,
na , talán akkor lesz kíváncsisága, belső igénye könyvet olvasni
Hagyom, hogy áttúrják szünetben a kosaramat, és megnézzék, milyen édesség lapul az alján (számukra), mert olyankor azt is konstatálják, hogy épp mit olvasok. :) Néha rá is kérdeznek.
VálaszTörlésVolna értelme iskolákban elhelyezett „könyvmegállók”-nak is. Ne kelljen határidőre visszahozni a kölcsönkönyvet. A tanárok ügyelhetnének az ott megjelenő irodalom minőségére.
VálaszTörlésSok ötlet van, jó ötletek, de az fontos, hogy olvasó embereket lássanak maguk körül.
VálaszTörlés