Beton

Mint egy nagy, szőrös állat, úgy izzadja ki éjszaka a beton a nappali hőséget nyáron. Nem kegyetlenségből, önvédelemből. Túl ne melegedjen a rendszer.
A természetes környezethez képest a városban nincs éjszaka megkönnyebbülés, nincs föld, ami elnyelné az értékes napsugarakat, nem fabrikál hűvös oxigént éjszakára a sok falevél, nappal csak hunyorognak a házak, állnak visszafojtott lélegzettel, fel ne perzselje a légutakat a forróság, éjszaka meg, jobb híján, a járdára okádják magukból a forró levegőt a falak.
A város már csak ilyen, ez a város legalábbis, mert se folyója, se parkja, se tengere, a hegy fáit pedig kiirtotta a kilátást irigylő ember. Az ostobaság éget, ebből ez a megtanulandó lecke.
El kell persze menekülni innen, ha lehet, ha tehetjük: vízpartra, erdőbe, messze a talpunk alatt izzó kövektől, a mesterséges terektől, olyan helyre, ahova még nem öntött betont az ember.