Évértékelő jegyzet

Alig hihető, de mindjárt vége ennek a tanévnek is. Biztos benne van ebben a hülye, nyúlós fáradtságomban az öregedés is, de ilyen nehéz évem még nem volt, azt hiszem. Kezdődött az egész Bridget ültetési ötletével, és végződik az ostoba értékelési szempontjaival. Nem érdekel, milyen lelki hátrányok és személyiségproblémák mozgatják ennek a nőnek a döntéseit, de az biztos, hogy elég sok tennivalója volna önértékelés címen. Más helyett azonban nem lehet akarni megváltozni.
Hogy én sokat változtam tíz hónap alatt, az viszont egészen biztos. Hogy előnyömre-e, azt nem tudom, mert a változás nem olyasmi, aminek hirtelen vége szakad, vagy amikor azt lehet mondani, na most pont jó, akkor nem változunk tovább. Igazából azt remélem, egy hangyányit bölcsebb lettem a sok küzdelemben, még azt is megkockáztatom, végre megtanultam valamit, amit önvédelmi mechanizmusnak is hívhatunk. Az elmúlt pár hónapban elkezdtem kiépíteni magamnak egy saját szigetet. Egy olyan szigetet, ahol nem ér el a világ zaja, ahova nem engedem be az őrületet.
Jó, a gát, ami védi, még nem épült fel egészen, sokszor átcsapnak rajta a hullámok, de a folyamat biztató. Sokáig kerestem a megfelelő helyet, sokat vergődtem, hogy egyáltalán beinduljon az építkezés, de ha visszanézek, elégedett vagyok magammal. Az elégedettség persze nem azt jelenti, hogy mindeközben nem hibáztam egyszer sem, és hogy ne lenne még, amit jobban is csinálhatnék, de legalább tervrajz már van.
Ami a munkát illeti, több is volt belőle ebben az évben, mint amennyi ésszerű, lelki életből meg sokkal kevesebb, ami meg is látszik az egészségemen. Szerencsére ez olyasmi, amin lehet változtatni a szabadság alatt. Mindeközben munkát keresek, de nem azért, mert nem szeretek tanítani, hanem mert ez nem az az iskola, ahol azt tudom csinálni, amire hivatott vagyok.  Ezen felül tartozom még magamnak némi írással, a szeretteimnek pedig több türelemmel és sokkal, de sokkal kevesebb hisztivel.
A nyár programja, ha úgy tetszik, a kreatív semmittevés, a szeretet, az öröm és az odafigyelés. Idén mindezt megpróbálom különösebb tervezettség nélkül csinálni,  egyszerűen csak örülni szeretnék annak, hogy Isten éppen rám gondolt, amikor itt volt az idő, hogy a Földre küldjön valakit. Az élet jutalom. A másik élete is nekünk jutalom. Azért ez nem olyan rossz.