Holdnővér

Azt olvasom, megvolt a nyári napéjegyenlőség is, vagyis egyrészt nyár lett, ami nem igaz, mert még mindig vizsgateremben sápadozunk, csak a hold szívja a vérünket egyre, a nap nem simogat, másrészt akkor most innentől megint minden nappal egy kicsit rövidebb lesz, míg el nem jutunk a vigasztalan sötétig.
Érdekes, milyen egyértelműen a férfit gondolja már a görög mitológia is napnak, a mindenséget bevilágító értelemnek, és mennyire csak visszfényének a nőt, önállótlan, éjszaka vonuló holdnak. Nem tudom, az ősi társadalmak közül mekkora részben volt a társadalomszerveződés patriarchális, illetve matriarchális, de az a gyanúm, akkoriban egy kicsit több fontosság jutott a világban a nőknek.
Nem genderbejegyzés a mai, csak gondolkodom. Nyilván ennek is van oka: talán a vadászat, a territoriális harc, a férfiak fizikai fölénye, ami később, a háborúk miatt mégiscsak a férfiaknak ítélte az elsőséget.
A nő fontossága a harcos társadalmakban ma is másodlagos, a jogegyenlőség kósza álom, a gondolkodó és cselekvő, döntésképes nő kilóg a rendszerből. Marad nekünk az éjszaka, marad a sápadt hold. Talán örökre.