Terápia

Aludtam. Ez lehetne egy teljesen mindennapi közlés, de nem az, mert napok óta először fordult velem elő az, hogy rémálmok nélkül sikerült hat óránál többet alvó állapotában töltenem. Érdekes élmény. Tudatmódosító.
Az alvás biológiai önvédelmi mechanizmus, amolyan patrónus bűbáj, ami elsősorban nem a külvilágtól, hanem önmaguktól óvja az embereket. Fontos a testnek, de még annál is fontosabb a léleknek. Az alvástól a problémák ugyan nem oldódnak meg, de az idegsejtek legalább fellélegezhetnek, és elmehetnek néhány órára kirándulni.
Biztosan van olyan, hogy eltérő alvásigény (vagy nem biztosan, csak talán), de az nagyon fontos volna, hogy mindenki aludjon eleget. Engem gyerekkoromban arra treníroztak a szüleim, hogy mindig időben fel kell kelni, ellenben a lefekvés idejére nézve nem volt koncepciójuk. Ez önmagában még nem baj, de ha valakiben erős a megfelelési kényszer (vagy valami biológiai rendszerhiba miatt nincs megfelelő önvédelmi mechanizmus), akkor felnőtt korra könnyen kialakulhat a krónikus inszomnia. Ez nem egy tudományos magyarázat, csak gondolkodom.
Mivel sok éve nem alszom rendesen, most kénytelen vagyok újratanulni az alvást. Komoly elhatározás kell hozzá, mert nem könnyű dolog, elfelejti az ember ennyi idő alatt, hogy kell csinálni.
A regresszió egyelőre rendkívül gyakori, hogy egészen őszinte legyek, még mindig inkább nem alszom, mint alszom. Az utazás, a változás jót tesz, meditálni is szoktam, sírni is, ennek ellenére idegesítően lassan haladok. BH erre azt mondaná, hogy nem csak aludnom kell megtanulni, hanem sokkal lassabban kell élnem is. Valószínűleg igaza van, mert mindent gyorsan akarok megoldani, azonnal, még azt is, amit esetleg egyáltalán nem is lehet, egyszerűen csak ki kell várni, amíg elmúlik.
Egy dolog biztos, aludni, legalábbis nekem, nehéz. Szerencse, hogy ebben (is) van segítségem, aki mérhetetlenül türelmes, és aki nem adja fel egykönnyen.
És azt se felejtsük, hogy itt a nyár, két hét múlva vége a tanításnak, egy hónap múlva a vizsgáztatásnak is, lehet menni a Teraszra, az Ördögkatlanba, meg ahová még a szerencse és a pénztárca visz. Csak belefér a nyárba néhány minőségi alvás is.