Előnyár

Még messze van az igazi, a szabad, a semmittevésre ébredő, gyümölcsízű nyár, de ez a hétvége mégis valamiféle előzetes belőle. Reggel sokáig aludtam, lázálmokkal igaz, mégis jót tett. (Valami svájci, Almütz (???) nevű városban leszálltam az Olaszországba tartó vonatról, a vonat elment, de hiába igyekeztem felidézni, hova is akartam utazni, csak bolyongtam az állomáson.)
Szeretem, hogy meleg lett. Ilyenkor még nem idegesít a forróság, élvezem a napsütést, és ha tehetném, szeptember elsejéig fel sem vennék mást, csak túraszandált. Ezt ugyan még nem tehetem meg, de ez a hétvége igazi pihenés: sétálunk, kirándulunk, beszélgetünk, sörözünk, fotózunk, üldögélünk a városban, meg valami réteken.
Képek lesznek, és lesznek történetek is most már, egyszerre boldog és szomorú történetek, mert mostanában sokat olvasom egy fizikus könyvét, és a fizika egyszerre boldog és szomorú.
Más nincs. Legyen zene, és legyen hideg a sör.