Nyár

Nyár van. Tudom, már süt egy ideje a nap, meg áthajtottam a naptárt is a konyhában a következő oldalra, de a sok határidős feladat, meg az egyéb nyomasztások miatt eddig fel sem tűnt az évszakváltás. Most viszont, bár változni nem változott igazából semmi, visszavonhatatlanul ideért a nemtörődöm, a könnyed, a jóindulatú nyár.
Persze vannak határidők, van munka, van ma hülye megbeszélés és állandó baszogatás Bridgettől, vannak vizsgák, vannak ostoba és értelmetlen feladatok, de attól a ponttól, hogy nyár van, mindennek a súlya elvész az utazás, a szabad órák, a napsütés, és a majdnem végtelen idő könnyű gézfüggönye mögött.
Nyár van. A zene, a beszélgetések, a gyerekek, a barátok szép órái következnek mától. Mellékesen még bejárok a munkahelyemre három hétig, csak már nem idegesítem magam fel semmin, mert valójában egy színes függőágyban fekszem valahol Dél-Amerikában vagy a Balaton déli partján, és hol a vonuló felhőket, hol a hangyákat figyelem. Néhány hétre befogadtak az istenek.