Derítő

Azt üzeni ez a gép, hogy a vírusdefiníciók nem naprakészek, és bár szeretnék neki üzenni végre valami biztatót, belátom, nem tudok mit mondani. Semmi és senki nem naprakész ugyanis, még az éndefinícióm sem. Ki vagyok én? Milyen erdő, milyen part, milyen sivatag? Hát ezt is ki tudja?
Kedvesen, kíméletesen indult a reggel, hetek óta az első, amikor nem időpontra keltem, és a barátságos napfényben, ébredés után majdnem tíz percig nem feszült meg egyetlen izmom sem. Ezek olyan szép, boldogságközeli pillanatok. Jó lehet így ébredni minden reggel, és jó volna itt maradni napokig, ebben a fájdalmak nélküli, csendes, oxigéndús világban.
De nem lehet, mert eszembe jut mindaz, ami körülvesz, meg amiről olvasok, és az izmok és inak engedelmesen összerándulnak. Olvasom SzP versét a kilátástalanságról, olvasom az Orgiát az emberi gonoszságról, hallgatom a kollégáim gyűlölködő mondait, aztán átutalok tízezer forintot az adóhatóságnak valami évekkel ezelőtti valami késedelmi kamatjaként. A könyvelőm kedves, teszem, amit mond, de nem értek semmit, viszont nem akadékoskodom, rákos, pénteken operálják. Emma tegnap azt mesélte, ki kell költözniük hamarosan. Indoklás, magyarázat nincs, hát ugye albérlet. Hazafelé B-vel azt beszéljük, micsoda érthetetlen dolog ez, hogy mi itt lakunk, és milyen csodálatosan jó fej a főbérlőnk, aki ezt a lakást ennyiért kiadja nekünk. Ha innen költöznöm kell, majd a híd alá. Milyen kár, hogy itt még egy icipici folyó sincs.
Kicsit elszámoltam magam a munkával, és bár tudtam, hogy dolgozni fogok itthon ebben a csodálatos, kollégáim és főnököm számára szabad, pihentető öt napban, pár dologról megfeledkeztem, úgyhogy túl sok idő mégsem lesz pihenni, sőt még jógára sem jutok el. Ez nagyon rosszul érint, mert egész héten ebben bíztam, viszont dömpingmunka van, vizsgaszezon. Kicsit olyan ez, mint az orvosi ügyelet vagy az eperszüret.
Jó volna szigorúbb terveket kigondolni a pihenésre. Talán szigorúbbat kellene, mint a munkára, mert a munkába temetkezés már tényleg egész jól megy. Gyanítom, hogy ez is valami félelem. Nem részletezem ezt most, ne etessük a magányállatot, ha nem muszáj.
Tegnap egy dolgot kellett volna vennem a boltban, ami fontos lett volna; hagymát a mai pörkölthöz. Vettem más dolgokat, hagymát nem. Nagyon okos vagyok.
Hallgassunk kiváló zenét. És valahogy szabaduljak.