Megint

Megint hétfő. Nem a napokkal van a baj, hanem azzal, hogy nem élvezed a munkád, olvastam tegnap valami blogban. Hát, ez részben igaz, de nem csak ez a baj. Egyszerűen fáradt vagyok. Az ember hajlamos túlbonyolítani a problémáit, pedig vannak egyszerű magyarázatok is. Az én fáradtságomra például a túl sok munka, anyám újabb kórházi etapja, meg az én nyűgös kialvatlanságom pont elég magyarázat.
Befejeztem Rahn könyvét. Vicces volt, de elgondolkodtató is. Aztán belekezdtem az Orgiába, amiről csak annyit tudtam, hogy elég sok vita van arról, ez micsoda. Mellbe vágott a téma, mert nem voltam felkészülve. Azon gondolkodom, mi visz rá embert arra, hogy erről írjon, vagy hát hogy erről tényleg kell-e írni. Most azt hagyjuk, hogy teljesen egyértelmű, hogy nekem viszont nem kellene erről olvasni.
Az eheti hétfő legkellemesebb vonása, hogy a hét két munkanapjának egyike. Csodálatos érzés, hogy lehet majd pihenni végre, meg rendet rakni, tavaszi nagytakarítani. És hogy nem lesz péntek, mert azt is utálom, annyi sok órám van. BH irigylésre méltóan kezeli a tavaszi megújulást, példaképem ebben is, úgyhogy elhatároztam, hogy kicsit én is szigorúbb leszek magamhoz. Sokkal többet kell aludnom, ha életben akarok maradni még egy darabig.
Más nincs, nehéz anyámmal, rossz beteg, és én sem igazodom ki a hazai egészségügy bugyraiban. Ma bemegyek a kezelőorvoshoz, és ráborítom az asztalt.
Amúgy meg zöldre és zöldbe vágyom.