Hullám

(a kép forrása: wallpaper.com)

Minden attól függ, mennyire megy az ember közel a másik emberhez, a másik hanghoz. Messziről a kép kiszélesedő és elkeskenyedő tubusforma, közelebbről ijedt, meglepett vagy haragos tüskék egymásutánja, de ha egészen közelről nézem, már csak lágy hullám.
Nézem a hangokat, néha kivágok belőlük ezt-azt: egy kis tanácstalanságot, egy-egy torokköszörülést a nehéz válaszok előtt, és kivágom a vallomásokat, amiket nem a világnak szántunk, mert vigyázok rád, aki beszélgetsz velem.
A lényeget persze mindig benne hagyom: a hangok igazi hullámait, amin a világ messze ring, a hullámokat, amin az ember hanyatt fekszik, és az örökkévalóságig lebeg.