Közlésfolyamat

Bár szeretem az embereket, vannak napok, amikor elbizonytalanodom, tényleg jól értem-e, amit mondanak. Nézem a szájukat, hallom a szavakat, de alig értem, mit és főleg miért mondanak.  Nem tudom, bennem van-e a hiba vagy bennük. Vagy senkiben nincs hiba, csak nagyon különböző valóságokban élünk. Nemeuklidészi kapcsolatok. Párhuzamos valóságok, képzelt és elképzelhetetlen világok. Melyikünk létezik vajon?
Mindeközben az idő halad, ami egyszerre jó és kétségbeejtő. Jó, mert természetes, kétségbeejtő, mert nem tudom, megyünk-e előre. Az áprilistól júliusig tartó időszak mint egy százhússzal visszacsapódó gumiszalag: minden egyszerre van benne. Nagyon okosan, minden pillanatot eltervezve kellene élni ahhoz, hogy a feladatok végére jussak. Vagy nagyon lazán, hogy a bámulással és a padokon üldögéléssel töltött időt kreativitással tudjam pótolni. Az utóbbi jobban tetszik.
Más nincs, ma este rádiózás, hétvégén rövid látogatás a pestiális városban, egyébként pedig munka és munka. Mindegy. Ha elég kitartóan süt a nap, azért a végén esetleg tavasz lesz.