Days like this

Ma reggel egy nagyon rövid kis írást olvastam a Műúton, Kabai Lóránt merengését arról, hogy akkor hogy is van ezzel az egyvalaki visz mindent-tel. A rövid írás két részből áll, egy nyolc évvel ezelőtti pár sorból, meg egy tegnapi kettőből. Bár igaz a tegnapi két sor is, a nyolc évvel ezelőttiek jobban ragadtak : jó lenne élni mindig, és közben szól valami olcsó, szívbe markoló sláger, fütyürészhető filmzene. 
Kellenek ezek az egyszerű örömök is, azt hiszem, ezek a mindennapi függőségek, amitől az élet az lesz, ami. Mondjuk valamennyire élhető legalább. Tegnap egy Zacher előadáson voltunk, pont ez volt a címe: Mindennapi függőségeink. Bírom ezt a palit, mert tök hiteles, és népszerűsége ellenére sem ragadt rá torzító máz. Én ismeretlenül így látom mármint. Nem csak arról beszélt tegnap két órában, hogy mennyi sok arca van a függőségeknek, és hogy mennyire félreértjük őket, hanem arról is, hogy az ember nem nagyon tud szenvedélyek nélkül lenni. (Lásd még a témában abszolút laikusként a dohányzásról írt néhány soromat tegnapról a Gitten. KATT) Illetve tud, állítja a doktor, csak hogy érdemes-e. Na igen. Elég sokunk szerint nem.
A függőség amúgy nem csak negatív értelemben használható kifejezés, más kérdés, hogy a magyar nyelv mire alkalmas, és mire nem. A ragaszkodás, a függés, a dependencia, a szoros kapcsolat leírására egy szóval nem nagyon. Nem mondom, hogy az addikciónak nincsenek ártalmas, olykor gyilkos formái, de a steril, szenvedélyek nélküli élet nagy valószínűséggel hasonlóan ártalmas. Jó, nyilván a túlzás nem jó, de az élet amúgy is egy vicces túlzás. Mindenki birkózik vele, hogy tud.
Nekem rengeteg függőségem van például, sok szerfüggésem, mint például a nikotin vagy némi csokoládéfüggés is akad szerintem, de munkamániás is vagyok, és persze függök a boldogságtól. Normális ez, azt gondolom, mert minden agy rá van kattanva az endorfinra meg a szerotoninra. Aki nekem azt mondja, nem függ a boldogsághormonjaitól, az lökött. Ez is olyan, hogy minden mindig más, de semmi sem változik alapvetően. (Ezt most egy Police koncert elejéről parafrazáltam.)
A szerfüggésről jut eszembe, hogy Vencel ismét kommunikál velem, ami nagyon jó, viszont gyógyszermentes, ami nem biztos. A kettő nyilván összefügg. Tényleg lényeges dolog, hogy az ember szembe tudjon nézni önmagával, hogy legyen egy torzításmentes tükre. Az milyen nehéz!
Más nincs. Sokat alszom, de nem eleget. El se hiszem, hogy megint csütörtök van.
Azt hiszem, vannak ilyen napok tényleg, amikor egész jó élni.