Távműködés

Távműködtetem az életem. Reggel felkeltem a nőt, aki álmos, főzök neki egy kávét, mert az legalább meleg, aztán hagyom, hogy ne gondoljon semmire tíz percig, hadd legyen meg a napi jutalom.
Csinálok neki egy szendvicset sajt nélkül, laktózérzékeny ugyanis. Reggelizni mostanában nem akar, állítólag nem éhes. Hagyom, hogy egyedül zuhanyozzon, aztán felöltöztetem. Mindegy neki, mit vesz fel, nem divatérzékeny, de azért arra vigyázok, hogy ne fázzon meg. Hidegek a reggelek. A haját nem fésülöm meg, nem is lehet. Hét körül elküldöm dolgozni. Délután írok neki egy sms-t, mit hozzon. Kenyér, szalámi, gyerekeknek valami kaja. Menjen a Sparba, azt írom, ott jobb a felvágott. Arra gondolok, hozzon egy sört. Néha hoz, de inkább nem.
Amikor hazajön, kicsit nyúzott és mindig fáradt, a munkahelyéről nem beszél, nem is kérdezem, látszik, hogy szar napja volt. Estig dolgozunk, utána főzök neki, legyen mit ennie másnap. Este olvasunk, vagy netezünk. Van pár barátja, szeret velük beszélgetni. Későn fekszik, veszekedni kell vele, hogy aludjon már, de nem tud. Éjjel gyakran felébreszt. Rémálmai vannak.
Néha elviszem valahová, mert azt szereti. Színházba, koncertre, sörözni. Olyankor vidám. Kicsit unom. Jobban szeretnék egy jókedvű nőt.